Egy kutya rejtélyes körülmények között eltűnik, és Pepita bűnjelet talál
Dr. Mártonffy Félix nyugalmazott tüdőgyógyász élete jó ideje nyugalmas és békés volt. Leggyakrabban otthon üldögélt kedvenc foteljában, és a Tüdőgyógyászok Lapját olvasgatta vagy keresztrejtvényt fejtett. Hetente kétszer pedig eljárt a közeli fürdőbe. Minden napja ugyanúgy zajlott, és ez így volt jó: nem szerette ugyanis a meglepetéseket. Ezért aztán egyáltalán nem örült neki, mikor aznap meglepetés érte. Mégpedig kellemetlen meglepetés.
Már reggel, rögtön ébredéskor érezte, hogy valami nincs rendben. Elmúlt fél nyolc, ami azt jelentette, hogy aznap nem ébresztette Hercig, mint minden más, közönséges reggelen. Máskor már hét órakor jelezte, hogy ideje sétálni menni. Pepita, a házban lakó kislány szokta elvinni iskola előtt és után. Félix bácsi behelyezte a füle mögé hallókészülékét, és felcsavarta a hangerőt, de így sem hallotta Herciget.
– Hercig, kiskutyám! – kiáltotta. De Hercig nem jelentkezett farkát csóválva, mint máskor. Félix bácsi felvette piros-kék csíkos köntösét, és kibotorkált az előszobába. Amint kiért, már biztosan tudta, hogy a dolgok egyáltalán nincsenek rendben. A bejárati ajtó tárva-nyitva állt, az előszobaszőnyeg összegyűrődve hevert a padlón, mintha valakik dulakodtak volna, Hercig pedig szőrén-szálán eltűnt. Talán, gondolta, Hercig kinyitotta a mancsával az ajtót, és kiszaladt az udvarra. Ugyanakkor az is előfordulhatott, hogy Félix bácsi egyszerűen elfelejtette bezárni este az ajtót. Mostanában el-elfelejtett dolgokat: bekapcsolva hagyta a tűzhelyet, oda is égett a zöldbabfőzelék, elfelejtette, hogy Gurigával sakkjátszmájuk van és így tovább.
Amint tűnődve álldogált az előszobában, kopogtak. Kinyílt a bejárati ajtó, és Pepita lépett be. Bár láthatóan sietett, mégis, mintha skatulyából húzták volna ki: sötét haja lesimítva, fehér blúzt és kék szoknyát viselt, lábán pedig pepitakockás térdharisnyát.
– Csókolom, Félix bácsi, jöttem Hercigért, hogy elvigyem sétálni… – hadarta, de mikor meglátta a bácsi rémült arcát, elharapta a mondatot. – Hát itt meg mi történt?
Félix bácsi reszkető hangon beszámolt Hercig gyanús eltűnéséről. Pepita körülnézett. A szék a gyűrött szőnyegen hevert feldőlve, Hercig póráza pedig eltűnt az előszobafogasról. Még ha a kutya meg is szökött valahogy, ugyan hogy vehette volna le a magas fogasról a pórázt? Ahogy Pepita körülnézett, megakadt a szeme egy összegyűrt papíron.
– Hát ez meg micsoda? – Óvatosan kisimította a gombócot. A gyűrt papírfecnin csupán egy fekete füllenyomat volt, semmi más. Félix bácsi feltolta a szemüvegét a homlokára, és ijedten pislogott Pepitára.
– El sem tudom képzelni! – Tényleg nem volt ötlete, hogy került a füllenyomat a padlójára. Ugyan kinek jut eszébe betintázni a fülét és rányomni egy papírra, hogy aztán a lenyomata ott maradjon? És utána miért hagyta itt a padlón?
Néhány pillanatig tűnődve nézték a bűnjelet. Aztán Pepitának támadt egy ötlete.
– Kölcsönvehetem egy kis időre a füllenyomatot?
– Mit kezdesz vele? – nézett rá meghökkenve Félix bácsi.
– Azt hiszem, a legjobb, ha nyomozást indítunk Hercig után – jelentette ki magabiztosan Pepita. – Mégpedig forró nyomon. Akárki is hagyta itt a füllenyomatot, valószínűleg ő rabolta el Herciget.
– Akkor viszont azonnal szólnom kell a rendőrségnek – ijedt meg Félix bácsi, aki, úgy látszik, korábban nem figyelt fel erre az összefüggésre. – Gondolod, hogy rablás történt? Ha így van, jobb lenne, ha nem keverednél a dologba!
– Ne tessék aggódni, majd vigyázok! – legyintett Pepita, és kilépett az udvarra.
A szabad ég alá kiérve éles rikácsolást hallott valahonnan fentről. Aztán egy hosszú, türkizkék madártoll hullott a lába elé. Felkapta a fejét, de odafent senkit sem látott, hiába fürkészte az eget. Felvette a tollat, és a füle mögé tűzte. Jobb, ha igyekszik, vihar készülődik. Mint madártejben a habgaluskák, úgy úsztak a vattafelhők a piszkossárga égbolton.
Az izgalmas nyomozás történetét elolvashatjátok Pötyi és Pepita nyomoz 2. című könyvből.
Megjelent a Naphegy Kiadó gondozásában 2014.
Illusztráció: Horváth Mónika
