Figyelj, az Alfa Romeo olyan, mint egy jó csaj, aki amúgy hisztis: örülsz neki, csak mindig van valami baja, iszonyat sok a meló vele.
Ez a mondat nagyjából három kilométer után hangzott el, miután elindultunk Gergő Alfájával a zánkai éves AlfaCity-találkozóra, közvetlenül az után, hogy Gergő, aki alig egy éve alfás – és az öcsém, de ez most mindegy –, levette a karikagyűrűjét, és betette a műszerfal egyik erre dedikált kis fiókjába. Ha az ujján marad, félő, hogy elkoptatja a kormánybőrt és a váltógombot, és egyébként is fura érzés a márkajelzett bőrkesztyű alatt.
Fotó: Neményi MártonA gyűrűdologról egyébként tud az asszony, nincs vele baja, ez van, ha a férj egyszer elkapta az Alfa-vírust.
Itt már nagyjából sejtettem, hogy az ezer-ezerötszáz autót szó szerint felvonultató dzsemborin (ez Európa legnagyobbja) nem a kortárs feminista iskolák társadalomfilozófiai vetületeiről lesz szó. Ehelyett – a felszínen – nyilván az Alfákról lesz szó, ezen túl pedig párkapcsolati és haveri dinamikáról, motor- és kasznifétisről, tárgyszerelemről és egy kicsit arról, mit jelent férfinak lenni a Nagykörúton kívüli Magyarországon 2019-ben. Úgy lesz erről mind szó, hogy tulajdonképpen nem történik más, mint hogy állnak a férfiak.
Fotó: Neményi MártonMeg néha guggolnak, görnyednek, hadonásznak nagy szakértelemmel, fogják a nőik kezét, mutatják a köbcentit meg a lóerőt, sportkocsics terminus technicusokat duruzsolnak a fülükbe, állukat néha a hüvelyk- és mutatóujjuk közé csippentik, és lassan bólogatnak, felhős tekintettel, mint akik éppen valami nagyon fontosat értenek meg – nyilván így is van. Szóval tesztoszteronszag ide vagy oda, úgy árad a szeretet és áramlik a csí, mintha LSD-vel és THC-vel átitatott hippi alkotótáborban járnánk, és nem olaszsportkocsi-fesztiválon.
A fent említett kifejezés,
az Alfa-vírus
nem az én kitalációm, ők mondják így. Szinte mindenki, akit megkérdeztem, hogy miért jó neki egy ilyen hírhedten macerás, költség- és energiaigényes autót birtokolni, fenntartani, őérte rajongani, azzal kezdte, hogy tulajdonképpen maga sem tudja, de ahogy meglátta az elsőt (vagy legkésőbb, amikor beleült), elkapta a vírust, úgyhogy most már ez van. Ebből kigyógyulni márpedig nem lehet, ha az ember alfás lett, jó eséllyel élete végéig az is marad. Ja, és nem is olyan macerás, ez manapság már főleg az olaszautó-ellenes lobbi által terjesztett tévhit, de erről később.
Fotó: Neményi MártonHogy mit jelent a vírus, arról a magyar Alfa-közösség Don Corleonéját, Papót kérdeztem, aki a zánkai Erzsébet Tábor szívcsakrájában és legforgalmasabb pontján ült kempingszékén, nap- és esernyője alatt barátnőjével, illetve most már feleségével. Papó talán a legrégebbi alfás, bocsánatkérő legyintéssel („ne haragudj, nem állok fel”) fogadja a bajtársak hódolatát, tekintélyéből a vádliján fakuló zsigulis rendszám sem von le semmit.
Fotó: Neményi Márton„A vírus? Az az imádat. Meg ez a közösség. Tisztelettudó, mindet lehet szeretni, megbecsülni. Érdekes csoport. Családias hangulat, jó ez a tisztelet, amit kap az ember… Mindenki fél az olasz autóktól, ők nem. Nagyon kevés ilyen autós klub van, ahol ennyire segítik egymást. Mindenféle buliban benne vagyunk, minden találkozón ott vagyunk. Én vérbeli alfás vagyok, ő meg, itt mellettem, kényszerből lett az. Aztán múlt héten végül összeházasodtunk. Huszonnyolc év után. Az esküvős posztomra, mondjuk, nem kaptam annyi lájkot, mint az alfásokra. Kilencszázan azért csak gratuláltak.”
Fotó: Neményi Márton„Zsigulim volt, igen, csak aztán megláttam egy 33-as Alfát. Akkor csípett meg. A vírus. Beléptem a klubba. Nehéz elmondani, miért. Gyönyörű volt, és kész. Én nem félek az olasztól. Sok a tévhit, te! Hogy azt mondják, drága. Nem igaz, Magyarországon is egyre több a kereskedő, ahol van rendes szerelő is, aki nem lehúzós. Egyébként meg minden autónak vannak hibái.”
Fotó: Neményi MártonAz újabbak (tehát azok, amiket az elmúlt tíz évben gyártottak) a közmegegyezés szerint egész jól futnak, de a régebbiekkel rengeteget kell foglalkozni, ezt az alfások sem tagadják – annyira nem, hogy nem ennek ellenére, hanem éppen ezért szeretik az autójukat. Mindig van egy kontakthibás kábel, egy laza fedélzeti gomb, egy lecserélendő kormányhuzat, kárpitosra váró ülés, új küszöb, pluszmatrica, az elképesztően összetett fényezési technikákról nem is beszélve. Némi Ali Express-es optikai tuning megengedett, de a kamu gyári kiegészítőkkel óvatosan kell bánni, nem veszi jól ki magát, ha lebukik velük az ember.
Fotó: Neményi MártonA nemzetkarakterológia tudományosan mérsékelten megalapozott, ezt tudjuk, de azt azért kimondhatjuk, hogy a magyar néplélek és a régebbi Alfák csodásan kiegészítik egymást, hiszen a magyar férfi imád tenni-venni, ha elfogy a javítani- és foltoznivaló, keres magának. (Két szó: vasárnapi flexelés.)
A magyar alfás tehát nem akkor feszült, ha megint valami baja van a kocsinak. Akkor az, ha nincs neki.
Ha már néplélek: Gergő széles körben elterjedt, de hajmeresztő elméletet oszt meg arról, hogy mi bajuk az Alfa-elleneseknek az olasz autókkal. (Jellemzően macsó, rossz ízlésű BMW-tulajdonosokról van szó, akik kompenzálásképpen bőgetik az autójukat, ha már az ronda, de legalább unalmas.) „Van, aki azzal jön, hogy ő nem venne autót, amit olyan országban szereltek össze, ahol sziesztáznak. Mert ahol szieszta van, ott van idő gondolkodni, kitalálni az őrültségeket, de összeszerelni már nem fogják rendesen, hiszen alig várják, hogy leléphessenek a gyárból. Mármint sziesztázni. És közben gondolkodni az őrültségeken.”
Fotó: Neményi MártonNem csoda, hogy az alfásoknál nemcsak a kocsi családtag, hanem a szerelő is, már ha kifogják a kevés egyszerre ügyes és merész szakik egyikét, aki hozzá mer nyúlni ezekhez az érzékeny vasakhoz. Az egyik ilyen, Lajos azzal kezdi: ma már rég tévhit, hogy hibás, rossz autók ezek, a baj inkább a szervizekkel van. „Sokan egyszerűen nem tudják szerelni. Meg hát lusták. Ezért élünk meg mi, szerelők, már bocsánat, hogy ilyen frankón mondom. A szerviz visszautasítja, persze – de az a szerviz. Az nem Alfa-szerelő. Pedig ha tudnák, hogy az Opelekben is ugyanaz a motor van…! Azzal jönnek, hogy á, ezt nem vállaljuk, az Opelt meg már csinálja is szó nélkül… Innentől kezdve ennyi.”
Fotó: Neményi MártonLajos nemcsak szerelő, hanem az ezerötszáz-kétezer autós magyar közösség egyik oszlopa is, árasztja magából az úgynevezett Alfa-érzést (az ő szavai!). Hogy ez mit jelent? „A fordulat. És a tempó. Semmi más. Csak ez.”
Beülök egy Škodába – nincs fordulat. Beülök egy Alfába – van fordulat.
„Tizenöt éves biztos megvan a vonzalom, négy éve meg csak ez van: az Alfa. Hogy hogyan jött? Csak be kellett ülnöm egybe. És akkor jött a Fordulat. Ezt semmi nem adja vissza. Hogy nekem milyen van? GT, 64-es, 47-es… most a GT-vel vagyok kint. Megmutatom, ha a lányom visszahozza a kulcsot.”
Fotó: Neményi MártonAz alfások tízparancsolata (a fórumok és élő beszámolók alapján)
- Mindig, minden körülmények között üdvözölni kell a cartársakat: bajuszkapcsolóval villogás és/vagy integetés.
- Parkolásnál, ha lehet, Alfa mellé kell állni, és valami apró ajándékkal tudatni a szomszédunkkal, hogy nincs egyedül a világban: szélvédőre alfás kártyanaptár, illatosító, szerelő/márkaszerviz elérhetősége stb.
- Az se baj, ha rohad a küszöb, csak a kötelező autós találkozókra mosd le a kocsit, és legalább egyfajta viasszal töröld át.
- Alfa-motort bőgetni, kerékkel driftelni nem illik, arra ott a népautós hármas bömös. Az Alfa nem népautó, ráadásul még jól is néz ki!
- Az ízlés határain belül fontos felmatricázni a kocsit (küszöb, légterelő, motorháztető, szélvédő). A találkozós matricákkal jelezzük a családi életben való aktív részvételt.
- Egyenrangú kereszteződésben nincs olyan, hogy jobb kéz, ha balról Alfás érkezik. Előnyben kell részesíteni azt, aki olyanban ül, mint mi!
- A teljes Alfa-átszellemültséghez kellenek a hétvégi céltalan krúzolások, szükségtelen autómosások. Csak így járhat át a vírus, ráadásul tuti mindenki megbámul!
- Kell egy olyan Alfa-szerelő, akiben magadnál is jobban megbízol.
- Ha belefutsz egy alfásba, tapadj rá, krúzolj vele, bandázzatok, amíg egy irányba visz az utatok!
- Ha a kocsira kell költeni, nincs olyan, hogy valami drága. Ezeknek lelkük van, előbb-utóbb meghálálják!
Hogy hogy írja felül a racionális gondolkodást az Alfa-vírus, arra itt van példának Tamás, a művész, aki maga festette a kocsiját, csodájára is járnak, igaz, megrendelés ebből nem lesz, „kevesen mernek hozzányúlni a gyári fényhez, ez elég nagy tabu”. Tamás is inkább fóliára festett, ha kell tehát, visszacsinálhatja, de nem kell. „Eladó egyébként, olyat autót kerestünk utódnak, amit szintén jól lehet festeni. A Fiat Doblo nagyon tetszik azzal a csíkkal középen, szuperül lehetne dekorálni.” Már azt hittem, találtam egy embert, aki Alfa után másra váltott, de a művész megnyugtat: talált egy Giuliettát (kapaszkodjatok meg: ez egy Alfa-típus), beleszeretett, megvette azt. „Volt olyan, hogy nem lesz Alfánk, hát, most éppen kettő van.”
Fotó: Neményi MártonKicsit odébb észreveszünk egy plüssmacis kocsit, az állat mellett márkajelzéses illatosító, alatta Bianka telefonszáma azzal, hogy hívjuk, ha nincs ott. Hívjuk is, illatosítót ugyan nem veszünk, viszont örülünk, hogy megszólal egy nő is ebben a maszkulin közegben. „A párom vett egy Alfát 2017-ben, én addig azt sem tudtam, hogy mi az. Elmentünk egy találkozóra, ott szerettem bele, nem is a kocsiba – az is szép, persze –, hanem a közösségbe. Mindenki közvetlen volt, bár nem tudták, kik vagyunk. Ez fogott meg. Olyanok, mint egy család. Nem kötekednek, nem szólnak be, megismersz valakit, és két perc múlva úgy beszélsz vele, mint egy családtaggal.”
Fotó: Neményi Márton„Amikor sorra utasítanak el a szerelők… az nagyon rossz. Aztán végre találtunk egyet, aki vállal mindent. Még így is sok a munka a kocsival, persze. Hetente mosom, takarítgatom, most újítottam fel a belső kárpitokat, méghozzá egyedül. Nagyon élvezem. Amit csak tudok, egyedül, a két kezemmel csinálom. Ha bármi baja van, megpróbálom megoldani, csak aztán jön a szerelő. Más autóval biztosan nem lennék így. Hogy mit tud…? Az Alfa-vírus. Az életérzés, tudod. Pont most mondtam magamnak, hogy amíg én élek, Alfám lesz.”