Amikor valaki annyira haragszik, hogy az egyébként még viszonylag jónak mondható mentális képességei is beszűkülnek, egyfajta őrületes csőlátása lesz. Nem tud átlépni a saját árnyékán, de nem is akar, az a youtube-ra feltöltött videó jut erről eszembe, a zakkant kutyáról szóló, aki acsarkodva, dühödten kergeti a saját farkát, nem ismerve fel azt, valamiféle ellenséget sejtve benne.
Hosszú évek óta nem gyűlölök senkit, erre az érzésre már egyszerűen képtelen vagyok. Mert a gyűlölet olyan, mint egy fekete lyuk, mindent magába szippant, a lelkedet is, ha sokáig dédelgeted. Persze, hogy vannak emberek, akik valamikor becsaptak, mást ígértek, cserbenhagytak. Haragszom-e rájuk? Ó, igen. Meg tudok-e bocsájtani nekik? Nem… Leírom őket egy életre, valóban létezik a veszteségek listája. Olyanokkal, akik egykor szerelmet, barátságot, szebb jövőt ígértek, de olyan gyorsan fordítottak nekem hátat, amint fordult a szél…. A teljes cikket az Internetes játszótér blogon találod!
