Nyelvtörőnek sem rossz, én bekredenceztelek, te bekredenceztél… mi bekredenceztük a konyhánkat. Végre meg is tudom mutatni, mert én bizony nem tudtam jól láthatóan befotózni.
Ez volt a kiindulás.
Belül is leharcolt volt rendesen, mind statikailag, mind esztétikailag. Gabi kicserélte az alját és a teljes hátulját, lecsiszolta, levette a tetejéről a palalapot. Görgőket kapott, hogy könnyen lehessen alatta takarítani. Mi szeretjük, ha látszódik a bútor története, nem leszedni róla mindent, aztán újra rátenni réteget “antikolós” hatással, na az nagyon nem a mi stílusunk. Olyan szép festékrétegek vannak rajta, amit kár lett volna eltakarni, így lazán hígított fehér vizes bázisú festéket tett csak rá, ami engedi láttatni a festékeket. Kötélfogantyú is jól passzol hozzá. Szöghely, fogantyúhely szintén hozzátartozik a bútor történetéhez, így élünk azzal a luxussal, hogy meghagytuk őket.
A pult magassága 1 méter (magasaknak, 170 cm felett jó szívvel ajánlom ezt a méretet, mert derékkímélő), így könnyen aláfért a közel 90 cm magas kredencalj. A képen a jobb oldali fekete szekrényt még a néni hagyta itt. Belül és az oldalán fehér, az ajtói pedig fekete krétatábla festéket kaptak.
Milyen lett a megújult konyhaszekrény? Kattints a Vintage Baazar oldalra!
