Eleinte természetes volt, hogy én altatom a gyerekeket, mert szoptattam őket, és úgy aludtak el. Aztán egyévesen már nem szoptattam őket, az altatást viszont még mindig igényelték. Miért? Mert így alakult. Megszokásból.
Nos, egy ideje dolgozom, amit mondjuk halálosan élvezek, de azért el is fáradok, úgyhogy újabban a férjemre is hárul némi otthoni feladat, nevezetesen a kettőből egy darab gyermek altatása. Én kezdem Abival, ő Fricit kapta meg. És működik a rendszer! Sőt hatékonyabb, mint amikor egyedül csináltam. Tulajdonképpen receptre kéne felírni minden családban, hogy a gyermeket az apa altassa.
1. Apával aludni kell, nincs más opció
A férfiakban van egyfajta lazaság a gyermekek őrzésével kapcsolatban. Személy szerint nem találkoztam olyan anyával, aki valaha is elaludt volna ÉBER állapotú kisgyermeke felügyelete közben. Az viszont nem ritka, sőt mondhatni bevett szokás, hogy az apukák mély kómába esnek és csorgó nyállal alszanak a gondjaikra bízott gyerek mellett, aki végül unalmában alszik el az apja mellé kucorodva nagyjából három és fél perc néma hitetlenkedés után.
2. Apával nincsen végtelenített esti mese
A gyerekek csak az anyjukat szórakoztatják azzal, hogy utolsó, utolsó utáni és azutáni, esetleg másnapról előrehozott, mintegy megelőlegezett esti meséért kuncsorognak. Az apától valamilyen csodából fakadóan megelégszenek egyetlen mesével is. Mehet fejből, zanzásítva, az kizárólag anyutól elvárás, hogy olvasás közben még egy vesszőt se tévesszen.
Kíváncsi vagy bloggerünk további mosolyt fakasztó tippjeire? Kattints a Rejtelmek blogra!
