“Bocsánatot szeretnék kérni mind azoktól akiket viselkedésemmel megbántottam, és csalódást okoztam, de újra csak ismételni tudom magam, “én soha nem ütöttem meg nőt,és főleg nem a szerkesztő nőt Violettát!”
Kedves V., bocsánatot kérek a viselkedésemért,a kiabálásomért,és azért hogy megbántottalak!
Továbbá bocsánatot kérek a TV2-től is,de ők is tudták,épp úgy mint az egész ország hogy pánik betegségben szenvedek már 4 éve,és gyógyszeres kezelés alatt állok. Ez már szerződés aláírásakor sem volt titok!
Megszeretném köszönni a régi szerkesztőknek a belém fektetett munkájukat,ők nem csak az életem részévé váltak,hanem barátaim lettek,és ha kellett akkor ők voltak a pszichológusaim is. Ők sikeresen tudták kezelni a betegségem.
Én nem gondoltam volna,hogy 3 munkanap alatt egy új szerkesztő nő a 14 éves karrieremet tönkreteszi,de még egyszer bocsánatot kérek tőle,és kívánok neki sok sikert az életben, és a munkájában továbbra is érjen el olyan nagyszerű sikereket mint amit eddig elért.
A szerkesztő nőnek,illetve az újságíróknak köszönöm, hogy a kórházból jövet,Budapesten többen rám kiabáltak,megaláztak,és trágár szavakkal szidalmaztak,és hangoztatták ,hogy “nő verő cigány vagyok!”stb..
Bocsáss meg kedves V., bocsásd meg tetteit egy beteg embernek…
A kórházban rájöttem sok dologra,és bízom az orvosomban,és a gyógyszereimben,hogy nem lesz többet pánik kirohanásom,és kezelni tudok minden helyzetet a jövőben. Nagyon sajnálom,hogy az egész kirohanásom a munkahelyemen,munkaidőben történt.
Sajnálom ,hogy azért roppantam össze idegileg,mert a szerkesztő nő flegmán kért olyan dolgot tőlem,amit soha nem tennék meg. Sajnálom ,hogy a tisztelt szerkesztő nő nem tudta a helyzetet megfontoltan kezelni.Továbbá amit nagyon sajnálok,hogy azok a stáb tagok ,akik az életünk részévé váltak,akik nálam ettek-ittak,és jól érezték magukat,azok hátba támadtak,de meglehet őket is érteni,hisz ők sem szeretnének munka nélkül maradni..
Hogy mi váltotta ki az egész helyzetet?
Valószínű az hogy meg kell felelnem mindenkinek,a főnökeimnek, a szerkesztő nőnek, a testvéremnek, szüleimnek, a családomnak,az ismerőseimnek. Játszanom kell a szerepemet,szerveznem kellett a forgatások helyszíneit, de e közben legyek családapa,szerető férj,és intézzem a családom gondjait,meg ilyenek. Nagyon nagy a felelősség rajtam,de ezt csak azok tudják akik ismernek személyesen. A részemről ezt az ügyet lezárom,és kívánok azoknak az embereknek sok sikert akik hátba támadtak,akik a betegségemet nem tudták kezelni,és kérem a jó Istent,hogy adja az áldását rájuk!”
