Számtalan nyári cikk szól arról, hogy mennyire melegünk van, az irodában viseljük el épp a forróságot, és valamelyik nagy terjedelmű vízbe vágyunk. A jelenlegi cikk nem teljesen azonos ezekkel, mert én vízparton ülök éppen, és onnan írok. Amikor pedig befejezem ezt az irományt, fejest fogok ugrani a Balatonba, mert leolvad rólam még a fürdőruha is. De minden együttérzésem azoké, akik most kénytelenek valahol a betonrengetegben ülni vagy a szabad ég alatt a hőségben dolgozni. Szolidaritásom jeléül szedtem össze az alább látható rendkívül vizes, ebből kifolyólag mérhetetlenül boldogtalan macskákat.
