Térjünk vissza még egy kicsit a kezdetekhez. Már eleve az is isteni program volt, amikor begyűjtöttük a kicsi piros ízbombákat – mondjuk eléggé oda kellett figyelnem a barátnőmre, minden második szem a pocakjában landolt, de azért csak értelmezhető mennyiség jött ki a végére. Így tértünk haza hozzám két nagy vödör eperrel, és ment a móka estig.
Azóta imádok eltenni. Enni már nem annyira, ezért főleg másoknak csinálom, szerencsére azért van közönségem. Nem vagyok túlságosan beleőrülve a témába, nem szoktam extrém és varázslatos recepteket próbálgatni, maradok a klasszikusoknál: eper, meggy, szilva néha barack, és ez sem sikerül minden évben.
Idén a nyaraláson kedves szállásadónk gyönyörű kertjében esténként mindig egy ringlófa alatt ültem, amiről szép lassan kezdett lerohadni már a gyümölcs. Nem bírtam nézni, így hát alkut kötöttem: enyém a ringló, egy kis lekvárért cserébe.
Házigazdánk Dél-Franciaországból származik, és a tartósításhoz rögtön volt egy elsőre kicsit meglepő, de ha belegondolok, teljesen logikus tippje: pálinka!
Tudj meg többet erről a módszerről az Ökoanyu blogon!
