Amikor szerdán, csütörtökön és pénteken is, immár sokadik napja megint leszakadt az ég, de nem ám kicsit, hanem olyan égzengősen, hogy azt hittük, itt a világvége, az jutott eszembe: ellenzem. Mélységesen ellenzem, hogy nekem itt nyáron folyton esernyővel kelljen járnom, és ne tudjak elindulni hazafelé nyugalomban a munkahelyemről, mert öklömnyi jégdarabok csaphatnak agyon. Mindezt még megérteném novemberben, de hát augusztus van, komolyan, ne már.
Nyilván nem tudom az időjárást megváltoztatni, még akkor sem, ha demonstrációt szervezek, de annyival tudok tüntetni a helyzet ellen, hogy szép, napsütötte, békés képeket nézegetek balkonokról, teraszokról, erkélyekről, kertekről. És leginkább odaképzelem magam mindegyikre, ahogy elterülök rajtuk a könyvemmel, és békésen olvasgatok. Anélkül a félelem nélkül, hogy ma vajon mikor jön el az armageddon. Nézegessétek velem végig ti is a szerintem legszebb 20 szabadteret szívderítésként!
