Tavaly januárban járta be a világsajtót az amerikai szociológiai szemlében megjelent tanulmány, miszerint a házimunkán osztozó párok kevesebbet szexelnek, mint azok, akik a hagyományos szerepleosztás szerint élnek. Többen nekünk szegezték a kérdést, hogy na, feministák, hát akkor ezt így hogy.
Próbáltunk rájönni, hogyan juthattak erre az eredményre, de a legjobb válaszunk az volt, hogy ez a kutatás is úgy készülhetett, mint Európa péniszméret-térképe: a macsóbb férfiak hazudtak egy nagyot, mert számukra fontosabb a férfiasság bizonygatása az igazságnál.
Aztán most olvassuk a Washington Postban, hogy mégiscsak jók voltak a megérzéseink, mert a valóság épp az ellentéte a fent emlegetett kutatási eredménynek: az otthoni munkamegosztás általában több és jobb szexet jelent a párkapcsolatokban.
Kiderült ugyanis, annak a kutatásnak az adatai igencsak elavultak, inkább a szüleinkre lehettek igazak, mint ránk. A szóban forgó párokat igencsak régen, 1987-ben és 1992-ben kérdezték meg arról, hogy milyen gyakran élnek házaséletet, és hogy melyikük mennyi házimunkát végez. Ha viszont csak pár évvel ezelőtti, 2006-os adatokat nézünk, változik a kép: az otthoni feladatokban hasonló részt vállaló párok már nyolc éve is többet szexeltek, elégedettebbek voltak a szexuális életükkel, amelyet egyébként bensőségesebbnek találtak, mint a hagyományos értékrendet valló amerikaiak.
Az is kiderült, hogy mi a magyarázat arra, hogy alig negyed évszázad alatt fordulat állt be abban, milyen társat tartunk vonzónak egy tartós kapcsolatban. A Georgiai Állami Egyetem professzora, Dan Carlson szerint a nemi szerepek átalakulásának lehetünk szemtanúi. A gyerekeivel foglalkozó férfi szexibb, ahogy egy független és erős nő is izgatóbb a fiatalabb generációk számára. A közös gyermekeiknek is sokkal jobb: a házimunkán osztozó párok lánygyerekei sokkal ambiciózusabbak, és szívesebben választanak nem tipikusan női szakmát. Ráadásul az is kiderült, hogy sok férfi boldogabb egy munkamegosztáson alapuló kapcsolatban.
Ezzel szemben ma azok a párok, ahol továbbra is a férfi a ház ura, és az egyetlen dolga az, hogy elejtse a mamutot, kevésbé bizonyultak boldognak és elégedettnek, és a szex csak feleannyira olyan élvezetes és bensőséges számukra, mint a házimunkán és a kenyérkeresésben is osztozó, egyébként jellemzően tanultabb és jobb anyagi helyzetű párok körében.
Mindez Magyarországon is igaz lehet, de nem feltétlenül azért, mert az egyenlőségen alapuló párkapcsolat önmagában boldogít. A hagyományos nemi szerepeket legnagyobb arányban az iskolázatlanabb, rosszabb anyagi körülmények között élők preferálják, ahol az ágyban sem annyira jellemző szempont az, hogy a nőnek is jó legyen, sokszor azért, mert maga a nő sem tudja, hogyan is lehetne neki jó.
Minél öntudatosabb és függetlenebb azonban egy nő, annál valószínűbb, hogy a jó szex fontos tényező a párkapcsolata megítélésében, és valószínűleg itthon is egyre többen érzik úgy, hogy nem szívesen kötnék össze az életüket olyannal, akivel nem igazán jó az ágyban.
Innen pedig már csak egy lépés a felismerés, hogy nemcsak az élvezeteken, hanem a nemszeretem munkán is osztozni kell, mindenki jobban jár ezzel.
