„Fogyatékkal élek: van, hogy a betegség miatt elesek, hogy elejtek tárgyakat, hogy elfelejtek dolgokat” – írta Instagram-oldalán Selma Blair még 2018-ban, röviddel azután, hogy a központi idegrendszert érintő, gyulladásos autoimmun betegséggel, szklerózis multiplexszel diagnosztizálták. „Olykor kihagy az agyam, és a testem bal oldala egy elromlott GPS-től igyekszik utasításokat szerezni. Mindennek ellenére kitartok, és bízom benne, hogy javulni fog az állapotom” – tette még hozzá a Kegyetlen játékok színésznője a megrendítő posztban.
Selma Blair azóta rendszeresen időközönként beszámol rajongóinak az állapotáról; legutóbb arról posztolt, hogy egy intenzív és megterhelő kezelés végén kopaszra borotválta a fejét, amiben kisfia is segített neki. Arthur egyébként a közelmúltban ünnepelte 8. születésnapját, édesanyja pedig ebből az alkalomból egy sor megható és nagyon őszinte posztban írt arról, hogyan változtatta meg az anyaságát a betegsége.
„Anyaként, mindegy, hogy épp erős vagyok, vagy sem, azt kívánom, hogy mindig mellette lehessek, mikor szüksége van rám. Ez most a legfontosabb” – írta, majd hozzátette, megtehetné, mégsem sajnálkozik azon, hogy kisfia máris iskolás, és hogy lassan felnő: „Örömmel fogadom a közösen töltött napjainkat úgy, ahogy vannak. Elraktározom a közös nevetéseket és minden egyes együtt megélt pillanatunkat.”
A színésznő a hosszú posztban kitért arra is, hogy most épp egy csontvelőkezelésből lábadozik, épp ezért kevesebb ereje van azokra a dolgokra, amiket mindennél jobban szeret. Ettől függetlenül rendületlenül bízik abban, hogy meg fog erősödni: „Ha visszanyerem az erőmet és a stabilitásomat, jobban jelen tudok majd lenni az általam legfontosabbak életében. Addig pedig végignézem, ahogy Arthur szaltózik egyet a medencében, és magamban nagyon ámulok azon, hogy ugyan mikor lett ilyen bátor.”
A 47 éves Blair a poszt végén bevallja, hosszú évekkel ezelőtt még úgy képzelte, mikor majd ennyi idős lesz, Párizsban fog élni. Egyedül. „Ahelyett, hogy egy könyvvel a kezemben megállnék a Tuileriák kertjében, most itt vagyok. És még mindig csak kapiskálom, valójában mennyire szerencsés vagyok. Talán Róma és Párizs megvár majd engem. Vagyis minket. Szeretlek, Arthur.”
