Pásztor Béla 76 éves, kiváló egészségnek örvend, így semmi oka arra, hogy ne induljon. Hacsak nem a családja. Felesége – akivel 54 éve házasok, és akinek kilencévesen kezdett udvarolni – évek óta kéri, hogy ne tegye. “Nagyon jó asszony. Gyönyörű volt, és ma is az. Kiegyensúlyozott család áll mögöttem, három fiam, hat unokám és két dédunokám is van. Nélkülük ez nem menne, ők a hátországom” – mondja a polgármester, és hozzáteszi, őt az építené le, ha nem dolgozhatna, ha ebből az aktivitásból alább kellene hagynia. “Valahol ezt a feleségem is tudja. Óriási szerencsém van vele.”
Azt mondja, sosem volt párttag, hiába is környékezték meg egykor. “Magamtól sem mentem volna, de a feleségem sem engedte volna. Hívő katolikusok vagyunk, ő soha nem hagyná ki a vasárnapi misét. Párttagként ez pedig ugye lehetetlen lett volna…” 2010-ben egyébként azt gondolta, az lesz az utolsó ciklus, de “nem gondoltam, hogy ma egészségesebb leszek, mint akkor voltam” – magyarázza a döntését.
“Csináltunk néhány törvénytelen dolgot” – az elsőre meghökkentő kijelentés a vezető magyarázata szerint azt takarja, hogy annak idején megtagadta, hogy “olyan dolgokat vezessen be, ami az embereknek rossz”. Hiába írta elő például a törvény azt, hogy csak 12 négyzetméteres telkeken lehet építkezni, Pásztor Béla erre azt mondta, kivitelezhetetlen. “Mutassanak olyan helyet, ahol ez működik. És mivel nem tudtak, én engedélyeztem a nagyobb telkek beépítését.”
Sosem szorongatták meg? – kérdezem. “Igaziból sohasem. A legnagyobb kihívásom 1989-ben volt, amikor az ellenem indulót támogatta valamennyi párt. Az egyik közösségi fórumon ez az ember felállt, és iszonyatos dolgokat mondott rólam. Abban az évben 86 százalékot kaptam, az ellenfelem 17-et. De a legutóbbin is 65-öt kaptam. Amíg az emberek azt mondják, szükség van rám, csinálom. Ha pedig azt, hogy menjek a fenébe, akkor megyek.”
Szép szavak, mondathatná velünk a cinikus énünk. Ha nem is Mátyás király álruhában, de induljunk el a polgármesterrel egy kis városnézésre, és közben kiderül, vajon tényleg hiteles-e a lakosok szemében. Pásztor Béla szinte mindenkit ismer a 16 ezres városban. Mindenki köszön, integet, “Béla bátyámnak” nevezi. A polgármester, ha csak teheti, mindent maga intéz, napi tizennégy órát dolgozik, és megállás nélkül cseng a telefonja. De tényleg megállás nélkül.
Kisebb településeken mindent a polgármester intéz – állítja. Sokszor van, hogy két ember konfliktusát is ő oldja meg. Megérkezünk Robihoz, aki építkezik, és az út túloldalát be akarja földdel fedni, szalonnasütőt szeretne oda. Pásztor Bélának mutatja, mi hol lenne, és megnyugtatja a polgármestert arról is, hogy a fákra vigyázni fognak.
“Reggel öt körül kelek, ellátom otthon az állatokat, megreggelizem, és hét, fél nyolc körül már bent vagyok az irodában. Van, hogy nem ott kezdek, hanem “terepen”. Dél és három között próbálok hazaszaladni és megebédelni, utána vissza a városba. Igazán hétvégék sincsenek, mert mindig van hivatalos program, amin részt veszek. Ez nekem nem fáradság, ezt vállaltam.”
Az elöljáró a számítógépet nem kezeli, ezt munkatársai intézik helyette. Nagyjából ennyit ad ki a kezéből. Őt keresik, és találják meg akkor, ha valaki a háza előtti füves részt szeretné rendbe tenni, akkor is, ha az építkezésen megakadnak, ha egy új helikopter-leszállót építenének, vagy ha a helyi fákat kell megvédeni. Pásztor Bélának a természet amúgy is szívügye.
Pásztor Béla a főerdésszel beszélget. Nem csak arról, hogyan haladnak a munkálatok, szóba kerülnek “régi történetek”, és az is, hogy Veresegyházra egy kilátót kéne építeni, innen, a város tetejéről ugyanis csodálatos a látkép.
A gumicsizmát azért húzza a polgármester, mert egy festékgyár épül a településen, azt ellenőrzi. Már hajnalban is beszélt a befektetővel.
Nincsen forgatókönyve arra az esetre, ha vesztene októberben. Nem készül rá. Ennek ellenére bármi megtörténhet. Például az is, hogy egy polgármester tényleg a városért él, és ahogy mondja, egyetlen olyan barátja sincs, akinek az érdeke fontosabb lenne, mint a közösségé.
