Az önként vállalt éhezés nem új keletű dolog, a párkapcsolati zavarok nagy százalékában van jelen, kimondva vagy kimondatlanul. A megoldás és gyógyulás akkor születik, ha a probléma és az eltávolodást okozó lelki sebek megfelelően kezelve vannak, és a felgyülemlett feszültségeket a felek nem söprik többé szőnyeg alá. Az érintett pár végre kinyitja a szemét, és elindulnak egymás felé a kommunikáció hídján, mert a probléma megoldását égető fontosságúnak érzik.
A régen egy nőnek “nagy köténye” kellett, hogy legyen, melynek takarásában sok minden elfért, egy egész házasság története, csalárdsággal, hűtlenséggel, bordéllyal, elhidegüléssel és szexmegvonással. Akkoriban valóban elfojtani volt ildomos mindennemű hálószobai problémát, ellenben ma szomorú, magányos, gyógyulni vágyó szexanorexiások és parlagon hagyott társaik egyre nagyobb számban vesznek részt terápiás foglalkozásokon.
Az okok egyértelműen pszichés eredetűek, visszavezethető bigott vallásos neveltetésre, miszerint a szex tisztátalan és bűnös dolog, valamint egyáltalán nem illendő. Éppen ezért a szexuális kultúra nullával egyenlő, az információhiány és a témában való saját esetlensége és járatlansága még inkább elrettenti az illetőt. Az önmagának szerzett, véletlen örömök során pedig órákig zuhanyozik, sikálja testét.
De mi okozza az önként vállalt éhezést a párkapcsolatokban? Elmondható, hogy a pszichés zavar máshogy jelentkezik nők és férfiak esetében, más a kiváltó ok, és máshogyan élik meg a perifériára szoruló, elhanyagolt fél szerepét. Egy feminin szerepét tudatosan megélő nő hagyja, hogy a férfi viselje a nadrágot, vagy inkább a koronát. A férfinak éreznie kell, hogy kiteljesedik a férfiszerepben, ami nem jelenti azt azonban, hogy túlzottan dominánssá válik. Manapság hajlamosak vagyunk hurrá-feminizmusban élni, a mellünket döngetjük és eredményeinkkel villogunk, lám, mi mindenre képesek vagyunk férfisegítség nélkül is. Férfi gondolkodásmóddal, férfi problémamegoldó készséggel, férfi módra élünk, csak éppen vaginával. Szingli anyák vagyunk, és csapot szerelünk, kerítést festünk, és csempét fugázunk, mert ez is megy nekünk. A párkapcsolatban ezt nem tehetjük meg, mert a férfi fejéről letaszítjuk a koronát, összezavarodik, úgynevezett szerepkáosz jön létre. A férfi nehezen viseli, ha megszűnik férfi lenni. Bezárul, akár egy kagylóhéj, potenciazavara lesz, vagy tudat alatti, partnere iránt érzett dühét és frusztrációját szexuális anorexiába fojtja. A partnerét szexmegvonással bünteti, így próbálja valahogyan visszaszerezni a kontrollt. Mit érez ilyenkor a nő? Női mivoltának teljes megsemmisülését érzi, önbecsülése, női önbizalma sárba tipródik, hiszen úgy gondolja, nőként annyit ér, amennyire kívánja a partnere. A hitvesi ágy hideg, mint a jég, a dupla ágyon demarkációs vonal, át aligha léphető….
A teljes cikket az Eszter élete blogon találod!
