Az Amnesty International egyik vizsgálatában megkérdezett ügyésznő és bírónő is arról beszélt, hogy ők nem tennének feljelentést, ha rajtuk nemi erőszakot követnének el. Ők ugyanis belülről ismerik a rendszert, és látják, mekkora lelki terhet jelent az amúgy is traumatizált áldozatnak a hosszadalmas, lélekölő folyamat. Erről Tóth Györgyi, a NANE Egyesület munkatársa beszélt ma reggel a Klubrádió műsorában.
Tegnap az Indexen lehetett olvasni a Mira álnevű lány történetét, akit az ELTE Állam- és Jogtudományi karának gólyatáborában erőszakoltak meg tavaly. Az esettel Mira fel akarja hívni a figyelmet többek között arra, hogy milyen hiányosságokat, mulasztásokat lehet tapasztalni.
Tóth Györgyi felidézett egy esetet, amikor egy 16 éves lányt többen megerőszakoltak, és bár a rendőrök hittek neki, de édesanyjával reggel 8-tól másnap hajnali 3-ig ült a rendőrségen. A frissen traumatizált áldozattal szemben ez legkevésbé sem humánus eljárás. Ez idő alatt vártak – nem a rendőrök rosszindulata miatt, egyszerűen az eljárási rendszer nem veszi figyelembe a trauma súlyát. Aki ilyet hall vagy olvas – akár érintett, akár a környezetében él –, könnyen meghátrál attól, hogy jelentse a történteket. A mostani rendszer mindent megtesz azért, hogy a sértetteket elriassza, pedig a felderítési arányt is segítené, ha kellő emberséggel bánnának az áldozattal, akinek a kitartása nélkül egyetlen ügyre sem derülne fény.
Noha a Btk. szövege változott a szexuális erőszak kapcsán, a jogalkalmazás szintjén nem javult a helyzet. Tóth Györgyi szerint a jelentett esetek még a jéghegy csúcsát sem fedik le: körülbelül 1 százalékukra derül fény, kiskorúakkal szemben akár 24-szeres lehet a látencia. Ennek okait Tóth Györgyi a következőkben látja:
– A hatóságnak és sokszor a közvéleménynek is az a zsigeri reakciója, hogy az erőszak nem történt meg, vagy nem lehetett véletlen. A Zsanett-ügy után felére esett vissza a szexuális erőszakról szóló feljelentések száma.
– Egy nemzetközi kutatás alapján Magyarországon nem is az igazságszolgáltatás szintjén buknak el az esetek, hanem már a “rendőrségi portáson”. Ha egy megerőszakolt nő panaszt tesz, de nincsenek az erőszaknak látványos nyomai, elengedik azzal, hogy úgysem lehet mit tenni.
– Ha ezen is túljutnak, még így is könnyen a vádlottak padján találják magukat. Tóth Györgyi egy bírótól hallotta, hogy ilyen esetekkel legtöbbször hamis vádként találkozik. Ugyan más bűntettekhez hasonlóan nemi erőszakkal kapcsolatban is ritka a hamis vád – mindössze 1-2 százalék –, mégis úgy állnak az áldozathoz, mintha kitalálta volna történetét. Így nem elég, hogy az áldozatok kínzó rendőrségi, bírósági folyamat elé néznek, akár meg is büntethetik őket.
– A szokásos bürokratikus ügymenet helyett azonnal kellene lépni: szakértő pszichológusi segítséget nyújtani a bántalmazottnak, és humánusan bánni vele a folyamat minden szakaszában, hiszen a nemi erőszak évekre-évtizedekre tönkreteszi az érintettet.
