Izrael népét említő első írásos emlék az i.e. XIII. századból származik. A kis népcsoport néhány évszázad alatt benépesítette Kánaán fennsíkját és a környező területeket, majd királyságot alapítottak, melynek első uralkodója a legendás Dávid király volt. I.e. 722-ben az asszírok lerombolták a meggyöngült és addigra már kettészakadt birodalmat, és Izrael népe száműzötté vált.
A szétszóródott népcsoport tagjai megőrizték ősi hagyományaikat és hitüket. Az i.e. VI. században a perzsák lerombolták a Babiloni Birodalmat, és megengedték a zsidóknak, hogy visszatérjenek Júdeába, ahol újra egy vallási központot alakítottak ki, és fölszentelték a Templomot.
Nagy Sándor hódításait követően Júdea görög uralom alá került és rájuk kényszerítették a görög vallást és kultúrát.
A zsidó társadalom kettészakadt, egy részük behódolt a görög nyomásnak, más részük azonban továbbra is őrizte hitét. Júdea i.e. 63-ban Róma uralma alá került. Az ott élő zsidó közösség fellázadt a rómaiak ellen, de törekvéseik eredménytelennek bizonyultak, a rómaiak kitiltották őket Jeruzsálemből.
Izrael népe szétszóródott a világban és a XX. századig, Izrael megalakulásáig nem tudtak kialakítani egységes nemzetet.
A zsidó hit szerint Isten mindenható, természet és világ feletti. A judaizmus szerint Isten teremtette a jót és a rosszat is. Ezen kívül átengedte az embereknek a világ feletti uralom egy részét, ebből származik a sok szerencsétlenség, ami a történelem folyamán a zsidó népet sújtotta. Isten nevét eredetileg JHVH mássalhangzókkal jelölték, de mivel vallásuk a későbbiekben tiltotta ennek kiejtését, más nevek használatára tértek át, mint például az Adonáj vagy a Hásem. A judaizmus szerint Isten alaktalan, ember által felfoghatatlan és Mózes parancsainak megfelelően, ábrázolása tiltott.
A zsidó hit másik nagyon fontos eleme a messiás jövetelének várása. A messiás szó a héber másiah szóból ered, ami felkentet jelent, egy olyan embert, akit Isten valamilyen küldetéssel bízott meg. Később ez a szó összefonódott a megváltó fogalmával, aki visszahozza Dávid király dicsőséges uralmát. Az idők folyamán több messiásjelölt is felbukkant, de ezeket általában nem ismerték el egységesen.
|
a Tóra olvasása |
A Tórát a zsidók vallási törvényeként tartják számon, bár eredetileg a szó tanítást jelent. A Tóra tulajdonképpen a Mózes öt könyvéből kiolvasott 613 parancsolat. A Tóra-tekercseket a szófér, azaz az írnok írja egy kóser állat bőrére. Az elkészült Tórát egy gazdagon díszített köpenybe csavarják, amit csak felolvasáskor távolíthatnak el róla. A felolvasó nem érhet hozzá kézzel, ezért úgynevezett jádot, mutatópálcát használ. A régi időkben hároméves ciklusokban olvasták el a Tórát, jelenleg azonban a Tóra évenkénti elolvasása a szabály. A heti szakaszokat szombatonként, egyes részeket hétfőn és csütörtökön, az ősi Izrael piacnapjain olvassák fel.
A zsidó férfiak életében az első meghatározó vallási esemény a körülmetélés, amit nyolc napos korában végeznek el. A fiú ekkor lesz tagja a zsidó közösségnek. A vallási érettséget 13 éves korában éri el, amikor először olvashat fel a Tórából. Szabadabb elvű közösségek ezt a lányoknak is megengedik.