Napok óta témát ad a Facebookon Lackfi János, eredeti nevén Oláh János József Attila-díjas magyar költő, író, műfordító, tanár verse, ami a 9. osztályos Magyar nyelv és kommunikáció tankönyv 35. oldalán kapott helyet. Azt hivatott bemutatni, hogy milyen jellemző képzőket használ a költő, és milyen hatást ér el vele.
Így kezdődik:
“csomizom a ruciba
a habtestem
tinibugyi gumija
bemélyedten”
A Facebookon számos vélemény olvasható a verssel kapcsolatban. A szülők egy része szerint a vers jó tükörképe a mai fiatalok beszédének, a másik tábor viszont azt hangoztatja, hogy függetlenül attól, jó-e vagy nem, a versnek nincs helye egy tizenéves tankönyvében.
A Délmagyar újságírója, Bakos András az előbbi véleményen van, így fogalmazott: “A vers szerzője 43 éves, ötgyermekes édesapa, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem oktatója, jó költő. A vers pedig (…) a mai tinik nyelvhasználatán ironizál. Irónia – szóval épp azt próbálja megmutatni a gyerekeknek, milyen nehezen érthető tud lenni ez a nyelv töményen, még azoknak is, akik beszélik. Szerintem nagyon helyes, hogy egy magyar tankönyv így foglalkozik egy fontos rétegnyelvvel.”
A lap idézi Nagy Margót is, aki úgy véli: ez a vers valóban tükör a gyerekeknek. (…) Ám, a feladat a könyvben még véletlen sem erre utal, hanem nyelvtani képzők fajtáinak a sorba vételére buzdít. Nem véletlen, mondta Lackfí maga is egy riportban, hogy nem tankönyvbe szánta a verset. “Nem látom be, hogy miért pont ezzel a verssel kellett szembesíteni a gyerekeket a nyelvhasználatukkal” – véli Nagy Margó.
“szoli moci tekila
az én trendem”
“dobi cigi dugiba
a farzsebben“
“vidikazi zacsiban
a víkendem
csörizi a telimet
a véletlen“
Titeket zavar a “tinibugyi”? Vagy ne legyünk szűk látókörűek?
