Tudom, tudom: miért nem mentem körbe egy nagy tálca sütivel, amikor ideköltöztünk, kérdezhetné bárki. Vagy, mint az amerikai filmekben, vihettem volna lasagnét is, azt porból könnyebb összeütni. Az elidegenedés tehát belőlem is fakad, nem is kerestem igazán a kapcsolatot a körülöttem lakókkal, az alattam lakóval sem feltétlenül akartam volna közelebbi kapcsolatba lépni, ez is inkább az ő szükséglete volt, hogy leordítsa a hajamat időről időre.
Nem tudom már, miért alakult így, hogy azt sem tudom, kik élnek körülöttem, mert gyerekkoromban határozottan szomszédoltunk, sokszor egyből Szöszi néniékhez mentünk, nem is haza. Ha egy tojás hiányzott a boldogságunkhoz, volt hova fordulni hirtelen, ahogy Jancsi bácsit is lehetett hívni a másodikról, ha apu épp nem volt otthon, nálunk pedig szögbeverési vészhelyzet alakult ki.
Nem vagy egyedül!
A Miutcánk ezt az érzést szeretné az életünkbe újra visszahozni. Hogy nem vagyunk egyedül, hiszen százával élnek mások körülöttünk, tőlünk alig pár méterre. Segít megismerni a környékünket, összeköt az ismeretlen ismerősökkel. Milyen jó lenne, ha például reggel egy kocsival mehetnének a környékbeliek, akik egyfelé dolgoznak. Vagy ha ahelyett, hogy kétségbeesve túrnánk a netet a fejünket vakarva, hogy mégis kit lehetne bébiszitternek felfogadni, inkább kiderülne, hogy két házzal odébb pont lakik egy ember, aki vállal gyerekfelvigyázást.
Utópia? Nem annyira. Ahogy az oldalon alaposabban körülnézünk, láthatjuk, hogy pont ilyesmi bontakozik ki rajta. Egy irányítószám, egy utcanév, és máris láthatjuk, kik élnek körülöttünk, mit csinálnak, mit kínálnak, milyen lehetőségek rejlenek bennük, hogyan könnyíthetnénk meg egymás életét.
Internet vs. valóság
Azt olvassuk mindenhol, hogy internet és a közösségi oldalak elidegenítenek, eltávolítanak minket egymástól és a valóságtól. Lájkokban mérjük a barátságot, de ha szükségünk van valamire, akár csak egy jó szóra egy ismerőstől, akkor nincs kihez fordulni. A miutcank.hu paradox módon épp az internet és a közösségi oldal modelljével hoz közelebb, személyessé teszi újra az emberi kapcsolatokat. Abban különbözik más közösségi oldalaktól, hogy itt kifejezetten csak azokkal köt össze, akikkel személyesen is könnyen kapcsolatba léphetsz.
A Miutcánk helyi szinten hozza össze az embereket. Az online világból áthelyezi a valóságba a hozzánk közel lakókat, és így válhatunk mind egy nagy lakóközösséggé, ahol egymást segítik az emberek, közösen oldják meg a helyi problémákat, és különben is, nem lesz többé magányosan babakocsit tologató kismama a környéken.
Mit találsz és hol?
Elénk bukkannak szívességek, apróhirdetések – pont kiságyat keresünk, milyen jó, hogy itt két saroknyira van is egy eladó! -, és még jó szakembert is ajánlhatunk egymásnak. Ugyanígy beírhatjuk kedvenc környékbeli hentesünk lelőhelyét is, csak a közösség kedvéért, hogy tudják ők is, hol kapható a legjobb csirkecomb. A kedvencem azonnal a létráját egy-két napra örömmel kölcsönző úriember lett, miután létra nélkül újítjuk fel épp a lakást a két szép kezünkkel.
A lakóközösség ereje
Ahelyett, hogy egyre több mindent birtokolnánk, mi lenne, ha inkább megosztanánk egymással, amink van? Például egy fúró minek van minden háztartásban, mikor egy évben jó, ha négyszer-ötször elővesszük? Miért ne adhatnánk kölcsön egymásnak? Költséghatékonyság, időspórolás tűnik fel lelki szemeink előtt.
Szabó Dávid, a projekt ötletgazdája szerint ahhoz, hogy az emberek újra bizalommal forduljanak egymás felé, szükség van “egy közösségfejlesztő platformra, ahol a szomszédok jobban megismerik egymást, pénzt és időt takarítanak meg, és közben jószomszédi viszonyba kerülnek a közelben lakókkal. Mindemellett pedig környezettudatosságra ébrednek.”
A közösségi megosztás eszméje szerencsénkre egyre inkább bekúszik a mindennapjainkba, és úgy tűnik, hogy tényleg közösséget kovácsol belőlünk. Én alig várom, hogy a szembe szomszédom is felkerüljön a térképre, remélem ő is regisztrál, mert szívesen megismerném. Persze lehet, hogy egyszerűbb lenne csak úgy becsöngetni, de az online világ mégiscsak biztonságosabb.
