Régen nem volt ennyire hosszú őszi szünet, mint ez a mostani. Ha nem is tíz hétig, de kerek tíz napig pihenhetnek a gyerekek, feltéve ha ezt a tanárok és a szülők is hagyják. Saját tapasztalatból mondom, hogy mostanra pont elfáradtak már annyira, hogy szükségük van néhány nap semmittevésre. Nehéz, mert ahhoz a tanárok is kellenek, hogy ne a leckeírásról és mindennapos folyamatos magolásról szóljon ez a tíz nap, de tegyük fel, hogy ezt minden pedagógus szem előtt tartja.
Ha viszont így van, akkor tök jó, ha a gyerek ilyenkor fekhet, olvashat, mozoghat, játszhat, vagy bármi olyat csinálhat, amire a hétköznapi rohanásban biztosan sokkal kevesebb idő jut. Vekerdy Tamás írta nekünk egyszer, hogy a tapasztalat azt mutatja: azok a gyerekek, akik a szünidők alatt nem gyakoroltak, azaz “nem tanultak semmit”, amikor újra kezdődik az iskola, tényleg mintha mindent elfelejtettek volna.
Akiket gyakorlásra kényszerítettek, azok “emlékeznek”, működik bennük a rutin, könnyen felidézik a tavalyi anyagot. Csakhogy eltelik néhány hét, és a “semmit sem csináló” gyerekek mintha megtáltosodnának. Hirtelen minden eszükbe jut, sőt még több is, mint amit valaha is tudtak, míg a szorgalmas gyakorlók már a kimerültség jeleit mutatják. (Ez biztosan így van: matekból például szeptemberre a lányom százszor jobban teljesített, mint tavaly év végén, mondta is a tanárnő, hogy “beérett az anyag.”)
Szóval ne az eddigi dolgokat ismételgessük vele, ne adjunk minden napra “csak egy kis leckét”, hanem hagyjuk, hogy azt olvassa, amit szeretne, hogy kicsit élvezhesse a gondtalanságot!
