Nagy a vita a klímakatasztrófa kapcsán, hogy mi szennyezi jobban a környezetet: az, ha autóba ülünk, és elmegyünk a csomagunkért, vagy az, ha házhoz hozatjuk egy másik autóval ugyanazt? Egy biztos, Kínából rendelni egészen biztosan nem tesz jót se a gazdaságnak, se a klímának.
Rendeljünk, vagy ne, és ha igen, akkor hova? (Fotó: Pixabay)
Ez a cikk most mégis a futárokról fog szólni, akik között nyilván vannak normálisak, pontosak és kedvesek is, csak hát arról nincs mit írni, ugyanis az ezer forint körüli házhozszállítási díjjal pont ezt is megvásárolnánk, nem csak azt, hogy az a csomag valahogy eljusson hozzánk.
Mi a probléma a postával?
A postásunk egy valóban kedves ember: előre köszön, mosolyog, és kihozza a tértivevényes leveleket. De megszakad. A testén keresztben egy hatalmas táska, tele mindenféle olyan dologgal, amit szerintem nem a postásnak kéne a postaládákba kézbesítenie: szórólap, politikai tájékoztató, ingyenes reklámújságok. Jobb kezével mindemellett egy kocsit húz maga után, aminek a tetejét akkor sem tudná lezárni, ha akarná, annyira tele van pakolva mindenféle papírral. Ránézésre legalább húsz kiló.
Minden jó tulajdonsága ellenére a csomagokat ő sem hozza ki, egyszerűen nincs rá kapacitása. De nemcsak az apró csomagok maradnak a postán, a dobozban mondjuk egy új telefontöltővel, hanem az A/4-es, vagy annál nagyobb méretű borítékok is, legyen bennük akár csak pár oldalnyi nyomtatvány. A postán az indok mindig az, hogy nem fért be a postaládába, ezért visszahozta a postás. Nos, a postás meg se próbálta kézbesíteni, csak az előre kitöltött értesítőt dobta be. Ezt onnan tudom ilyen biztosan, hogy remekbe szabott, hatalmas postaládáink vannak, amik simán elnyelnek egy ekkora borítékot, ráadásul itthon dolgozom egész nap, hallássérült sem vagyok, meghallom a kaputelefont is, ha valaki megpróbál jelezni rajta.
A posta úgysem hozza ki (Fotó: Pixabay.com)
Márpedig postára járni gyűlölök. Mindig hosszú a sor, soha nem volt még kedves a postáskisasszony, ráadásul egészen megfejthetetlen rendszerben szórják szét a kerületi postákra a küldeményeimet: még véletlenül sem a legközelebbi kis postára adják le őket, hanem valamelyik messzebbire, oda, ahova már autóval kell menni, viszont természetesen parkoló sehol nincs a környékén. Bent mindig meleg van, nyáron is szakad az emberről a víz, de télen még rosszabb a helyzet, amikor nagykabátban, sapkában és csizmában próbálom a nyugalmamat megőrizni, miközben senki nem kér előttem se sorsjegyet, se biztosítást, csak azt az átkozott ajánlott levelét szeretné végre átvenni, amiről később kiderül, hogy teljesen felesleges információkat tartalmaz, és elektronikusan is elküldhette volna az akármilyen hivatal.
Marad a futárcég, legalábbis, ha csomagról van szó. De mi a baj a futárcégekkel?
Állítólag hatalmas köztük is az árverseny, alkalmazottat nem találnak, és nem ritka, hogy reggel egyszerűen nem veszi fel a munkát az, aki éppen a mi csomagunkat kézbesítette volna nyolc és tizenhat óra között.
A legutóbbi futáros kalandom három hétig tartott. Rendeltem egy télikabátot még szeptemberben, az online áruház német anyavállalata pedig másnap el is küldte a csomagot, amiről két nap múlva e-mailben és sms-ben is megkaptam az értesítést: várhatom a futárt, és örömmel értesítenek, hogy bankkártyával is fizethetek majd.
Nos, a futár meg is érkezik az adott időpontban, de kártyaolvasó terminál nincs nála, mert nem kapott reggel, nálam pedig nincs itthon készpénz. Semmi baj, ígéri, hogy holnap újra kihozza. Másnap és harmadnap se jön, ezért ránézek a csomagszám alapján a küldeményemre.
Bent van a raktárban, negyednapra kiírva kézbesítésre, ami természetesen nem jó nekem. Sebaj, online módosíthatom az időpontot. Csakhogy akkor sem jön, viszont a kért nap másnapján reggel újra sms-t küldenek, hogy aznap végre 16 és 19 óra között megkaphatom a kabátom. Fél hétkor már egy kicsit izgulok, felhívom a futárt. Nem veszi fel. Hét előtt tíz perccel próbálom a központi számot, hasonló sikerrel. Nyolckor megtudom az online felületről, hogy nem voltam itthon, ezért a csomagomat visszaküldik Németországba. Írok a webáruháznak, semmi baj, újraindítják a folyamatot. Én mondjuk már nem tudom, akarom-e még egyáltalán, az is lehet, hogy elmarad a tél, és nem lesz szükségem télikabátra.
Maradhat a kapuban a csomag?
Hasonló kellemetlenségről számolt be Erika is Budapestről, aki tavasszal eltörte a combcsontját, ezért hosszú ideig fekvőgipszben lábadozott otthon.
„Úgy éreztem, hogy elsorvadok, ezért rendeltem egy súlyzókészletet házhoz szállítással, amit előre ki is fizettem. Nem volt egyébként annyira nehéz, csomagolással együtt tizennégy kiló.” Amikor viszont megérkezett a futár, feltelefonált, hogy csomagot hozott, és megkérte Erikát, hogy menjen le érte. „Mondtam neki, hogy nem tudok lemenni, ugyanis el van törve a lábam, ezért kértem házhoz szállítást.” A futár alkudozni kezdett, de a csomagot semmiképp nem akarta felvinni. Először azzal próbálkozott, hogy a csomag nehéz, utána pedig azzal, hogy rossz helyen parkol, és meg fogják büntetni.
Amikor belátta, hogy nem jön be a taktikája, többször megkérdezte, hogy akkor most mi legyen, hagyja-e a csomagot a társasház kapujában. „Nem akartam hinni a fülemnek. Komolyan azzal zsarolt, hogy leteszi a kapuba. Mondtam neki, hogy felőlem el is viheti, itt is hagyhatja – igaz, át nem vettem –, de az biztos, hogy én nem tudok lemenni érte. Végül felhozta.”
Futár kalapáccsal
Gábornak az a rossz ötlete támadt, hogy céges vásárlóként rendelt pár fadobozt. Azzal nem számolt csak, hogy az addig bevált szokással ellentétben az új futárszolgálat nem értesíti majd a következő napi kézbesítésről, így igencsak meglepődött, amikor közölték vele, hogy egy óra múlva a telephelyen vannak a csomagjával.
„Épp Pécsről tartottam haza az autópályán, és még legalább három óra volt, mire odaértem volna. Kértem a futárt, hogy hozza ki másnap, erre megkérdezte, hogy minek rendelek futárral házhoz szállítást, ha nem vagyok a megadott címen, de akkor még kedves voltam vele.– A futár kérte, hogy adjon meg egy másik kontaktot, aki átveszi a csomagot, de épp senki nem tartózkodott ott. – Nagyon erőszakos volt a fickó, ragaszkodott hozzá, hogy másnap nem tudja kihozni a csomagomat, mert céges küldeményeknél tilos ilyet csinálni. Még arra is felszólított, hogy nyomjam jobban a gázt, és akkor két óra múlva visszahozza a küldeményt. Elbúcsúztam tőle, és letettem a telefont.”
Ha nincs szerencsénk, a futár még össze is töri a csomagunkat (Fotó: Pixabay)
Három nap múlva természetesen újra kézbesítették a küldeményt, de a megrendelő legnagyobb meglepetésére a dobozok össze voltak törve, és láthatóan egy kalapáccsal, vagy valami más hasonló eszközzel ütötték őket. „Lefotóztam, panaszt tettem a futárszolgálatnál és a csomag feladójánál is. A futárcég nem is válaszolt, pedig az egyik legnagyobb ilyen cégről beszélünk. A feladó viszont két nap múlva személyesen hozta el a csereterméket, és még ő kért elnézést egy olyan ügyben, amiről egyáltalán nem tehetett.”
Inkább majd én
Gabriella egy állatkereskedést vezet Budapesten, aminek webshopjában rendelni is lehet. Azt mondja, annyi panasz érkezett hozzájuk a futárok munkájára, hogy először ő kezdte nyitás előtt és zárás után a közelebbi címekre személyesen kihordani a megrendeléseket, majd felvett egy fiút, aki heti két napon kiszállít helyette. „Először kényszermegoldásként tekintettem erre, de később kiszámoltam, hogy 980 forintonként nekem is nagyon megéri a szomszédos kerületekbe átszaladni a csomagokkal, ráadásul megismerem a vásárlóimat is. Mindig van nálam mindenféle termékminta, és amikor látom, hogy milyen állatnak rendeltek, már adom is a megfelelőt. Nagyon bejött ez a véletlen marketing, rengeteg visszatérő vásárlót szereztem így.”
Ha vidékre, vagy nagyon messzire rendelnek, akkor továbbra is futárszolgáltatást vesz igénybe a vállalkozó, de úgy érzi, anyagilag nagyon megérte kicsit leépíteni őket. Azzal persze ő is tisztában van, hogy ezt kevés vállalkozás teheti meg, ugyanis vagy időben, vagy anyagilag nem éri meg nekik a váltás.
