Amelyik diák nem akarta látni, kimehetett az óráról. Sajnos az nem derült ki, hogy mennyien maradtak, de az biztos, hogy nem ment ki mindenki, többen végignézték a nyúl halálát. Az első reakciója mindenkinek erre a hírre, hogy “tejézusmária!”, micsoda egy állat ez a tanár. Pedig szerintem nem az.
“Mióta gyerekeim vannak, én elvágom a csirke nyakát” – mondta az egykor vega barátnőm. Nekem nincs gyerekem, és nem vágnám el egy csirke nyakát, persze a csirkemellet megeszem. Szóval amikor ezt mondta, először dobtam egy hátast. Aztán szépen elképzeltem, hogy ha a sors egy lakatlan szigetre sodorna, biztosan muszáj lenne állatot ölnöm, és kész.
Pawel Kuczynski pont ide illő karikatúrája
Kiskoromban rengeteg disznó halálát megéltem, sőt láttam a nagymamámat a csirke nyakát elvágni – persze nem éreztem közben túl jól magam, ugyanakkor simán tunkoltam a hagymás vért, és ropogtattam a csirkecombot utána.
Oké, lehet, hogy nem túl szép egy nyúl nyakát kitekerni egy tanórán, és így bemutatni a gyereknek, hogy lám-lám, így “készül” a husi. Hasonlóan sokkoló élmény egy csirke- vagy disznótelep, vagy akár egy tényleg nagyon brutális vágóhíd – ott aztán átjön az élmény…
Persze sajnálom, ha rosszul bánnak állatokkal – akár kutya, akár csirke, akár nyúl –, és jó lenne egy ideális világban, ahol minden állattal kedvesek, mielőtt leölik vagy ha épp nem ölik le őket. Szóval annyit lehet tenni, hogy a ketrecben nyomorgó csirkék helyett az udvaron kapirgáló fajtát választjuk. Bár ezzel a vegetáriánusok nyilván nem értenek egyet….
