Az orvosi javallat szerint 6 hétig kerülendő a behatolással járó szeretkezés egy gyermek születése után. Ennyi idő alatt regenerálódnak a nő szaporítószervei, behegednek a sebek, és visszanyerik rugalmasságukat az izmok és szövetek. A közel másfél hónapos kényszerszünet után azonban újra egymáséi lehetnek, ám ha a védekezést elhanyagolják, a kismama akár újra teherbe is eshet, ami a szervezetére nézve ártalmas is lehet, és persze az sem kizárt, hogy ilyen hamar nem is szeretnék megörvendeztetni magukat egy új gyermekkel. Érdemes tehát végiggondolni, hogy milyen születésszabályozó módszert alkalmazzon a pár.
Születésszabályozás újdonsült kismamáknak
A szülés óriási változással jár a pár életében és egyúttal a nő szervezetében is. A fontos hormonszabályozó szerepet betöltő méhlepény távozásával aktivizálódnak azok a hormonok, amelyek az anyatej kiválasztásához szükségesek, és egyúttal bizonyos mértékű természetes fogamzásgátlóként is viselkednek. Ezek a hormonok aktívak maradnak a szoptatás ideje alatt, de az általuk nyújtott védelem egy újabb megtermékenyüléssel szemben közel sem százszázalékos, amit az is mutat, hogy az általában fél éves szopatási periódus alatt egyes kismamáknál már újra jelentkezik a havi vérzés. Nem csupán nekik, hanem valamennyi kismamának érdemes óvatosnak lennie ilyenkor, és tanácsos, hogy a szülés utáni első – a hatodik hétre tervezett – kontrollvizsgálat során beszéljen a fogamzásgátlás kérdéséről is az orvosával.
Az orvos többféle módszert javasolhat erre az időszakra, amelyek közül az édesanya a fizikai jellemzői és ízlése szerint választhat. Egy dolog azonban biztos: a szoptatós, tejjel bőségesen rendelkező anyáknál a tablettás fogamzásgátlás lehetőségei beszűkülnek, ugyanis kizárólag egyféle hormont tartalmazó pirulát szedhet ilyenkor, mert a kombinált hormontartalmú tabletták egyik komponense csökkentheti az anyatej mennyiségét és minőségét. Szintén ki kell zárni ezekben a hónapokban a hüvelygyűrű használatát is, amire csak a szoptatás végleges abbahagyása után lehet visszatérni.
Ideális megoldás lehet viszont a spirál, amely nem tartalmaz hormonális anyagokat (ugyanakkor léteznek ma már hosszú távra ható, hormontartalmú spirálok is!), ráadásul kényelmes és hosszú ideig zavartalanul használható: akár a szülés után több évig is megfelelő születésszabályozó módszer lehet.
Kockáztatsz vagy biztosra mész?
Természetesen több más eszköz és módszer is választható még, ám ezek megbízhatósága finoman szólva is kétséges. Talán még a naptármódszerre lehet leginkább hagyatkozni, persze csak akkor, ha nem okoz problémát a fejszámolás. A fogamzó képesség legvalószínűbb időszakának helyes kalkulálásával viszonylag jó eséllyel kerülhető el a teherbeesés. Nem mindenki kedveli a számolgatást, és inkább a megszakított közösülést választják, ami – mondjuk így – csupán félmegoldás, és abból is a rosszabbik fajta. Semmi nem garantálja ugyanis, hogy már az ejakuláció előtt nem kerül a hüvelybe spermium, sőt akár hüvelyen kívülről is kerülhetnek férfi ivarsejtek megtermékenyítő “pozícióba”. Ráadásul mind a nő, mind a férfi számára frusztráló, és a kapcsolatra nézve terhelő az ilyen szerelmeskedés. Mind a megszakított közösülés, mind a naptármódszer meglehetősen bizonytalan megoldás a hormontartalmú és méhen belüli fogamzásgátló eszközökhöz képest.
Szóba jöhet még a gumi óvszer, amely kézenfekvő, gyors és olcsó megoldás, viszont kevesen tudják róla, hogy közel sem nyújt százszázalékos biztonságot. Az óvszer Pearl indexe (ami megmutatja, hogy 100 nő közül, akik az adott fogamzásgátló módszert alkalmazták, egy év alatt hány esett teherbe) is magas: 3-28, míg például a spirálé 0,05-0,1, vagyis nagyjából 10 000 együttlétből egyszer fordulhat elő a statisztika szerint, hogy spirállal teherbe ess.
