A tinédzser fiú a könnyeivel küszködik, majd nem bírja tovább, és zokogva kiabálni kezd. A szüleit szidja, amiért idehozták, és nem érti, hogy tehették ezt vele. “Azt mondták, hogy Oroszországba megyünk síelni, ehelyett bedugtak ide” – ordítja. A többi fiú eközben a sötét folyosón fekvőtámaszokat csinál éppen, egy marcona őrmester diktálja a tempót, egy másik csapat a hideg, téli időben menetgyakorlatokat végez az udvaron. Szokásos életkép Kína egyik netfüggő fiatalok számára alapított központjában, melynek mindennapjairól két izraeli filmes készített dokumentumfilmet, Web Junkie címmel.
Kína az egyik első ország volt, ahol már nemcsak szociális problémaként tekintenek a netfüggőségre, hanem hivatalosan is mentális betegségnek minősítették.
Leszoktatás a kaszárnyában
Az országban ma 250 kiképzőtábor működik, ahol egyre több olyan fiatalt próbálnak kigyógyítani függőségükből, aki korábban napi 8-10 órát töltött számítógépes játékokkal. A fiatalok a kaszárnyákra emlékeztető épületekben katonai gyakorlóruhában töltik napjaikat, és a pszichológusok mellett egykori katonák felügyelik őket. A táborban átlagosan négytől nyolc hónapos időtartamig maradnak a gyerekek, a kiképzések és fizikai gyakorlatok mellett művészeti foglalkozások, például zene és tradicionális kínai tánc is van, és a diákok maguk takarítják körletüket, de a főzésből és mosásból is ki kell venniük a részüket. A pszichológusok szerint ezek a táborok és a szigorú napirend fegyelmezettebbé teszik a fiatalokat, és ez segít nekik visszatérni a normális életbe.
Kínában folyamatosan nő az internetfüggő fiatalok száma, sok gyerek élete felett teljesen átveszik az uralmat a számítógépes játékok. Van, aki napokig nem is alszik, és teljesen megszakad a kapcsolata a külvilággal. Dél-Koreában is már több mint kétmillióra teszik a játékfüggők számát, 2010-ben egy három hónapos kisbaba azért halt éhen, mert szülei a maratoni játékban egyszerűen elfeledkeztek róla.
Fotó a Web Junkie c. filmből
Okostelefon-függő tündérek
Ma már az emberek többségének élete nagyban függ a modern technológiától, ettől azonban még megfelelő egyensúlyt tudnak kialakítani online és offline életük között. A baj azokkal van, akiknek a megszállottsága már olyan szintű, hogy ettől az életük sem tud normálisan működni. Az internetfüggést kezdetben a játékfüggőkre értették, de ma már számos válfaját különböztetik meg, a Facebook-függéstől, a cyber-szex- és az információfüggésen át az okostelefon-függésig.
Dél-Korea a világ egyik legjobb internetes lefedettségű országa, ahol a háztartások 98 százalékának van széles sávú internetkapcsolata, az emberek kétharmadának pedig okostelefonja. Dél-Korea büszke digitalizált világára, és még további fejlesztéseket tervez, eközben azonban egyre többen úgy vélik, a szép, új világnak egyre több negatív hatása van a gyerekekre; becslések szerint már 160 ezer öt és kilenc év közötti dél-koreai gyerek tekinthető internetfüggőnek. De a felnőtteket is érinti a probléma, az 50 milliós országban már 2,5 millióra teszik az okostelefon-függők számát, akik napi 5,5 óránál is többet babrálják készüléküket.
Azért, hogy a tendencia ne romoljon tovább, már a három és öt év közötti gyerekeket is megpróbálják felkészíteni a digitális világ kihívásaira és megtanítani arra, hogyan védjék meg magukat attól, hogy az internet és a digitális kütyük átvegyék az uralmat az életük felett. A program részeként például olyan játékokat játszanak velük, melyekhez nem kell internet és számítógép, és olyan tündérmeséket is írtak számukra, amelyek arról szólnak, hogy a főhősök internetfüggők lettek. A szakemberek azt mondják, muszáj, hogy minél fiatalabb korosztállyal kezdjenek el foglalkozni, mert a ezeknek a gyerekeknek a plüssmackó helyett már az okostelefon a legkedvesebb játékuk. A kormány emellett bevezette az úgynevezett “Kényszerű üzemszünet törvényt” is, amely a 16 éven aluliak számára korlátozza az internet-hozzáférést, éjfél és hajnali hat óra között.
Digitális detox
A netfüggőségre a világ más részein is egyre komolyabb figyelmet fordítanak a szakemberek, az Egyesült Államokban és Európában is egyre több kutatás foglalkozik a problémával, és terápiás központokban próbálnak segíteni az érintetteken. A felmérések szerint, a függők között kicsivel több a nő, mint a férfi, korosztályt tekintve pedig leginkább a tinédzserek, a fősikolások és a középkorú nők érintettek.
Hogy az emberek mennyire kötődnek a kütyüikhez, jól mutatja az az amerikai felmérés is, melyben közel 2800 embert kérdeztek meg arról, mit mentenének ki először, ha lakásukban tűz ütne ki; a válaszolók 31 százaléka azt válaszolta, hogy az okostelefonját, és csak 18 százalék mondta azt, hogy a háziállatát. Már megvan az első olyan páciens is, akit nem okostelefon, hanem Google-szemüveg miatt kezelnek függőséggel. A harmincas éveiben járó fiatalember napi 18 órán át használta a szemüveget, csak alváshoz és fürdéshez vette le, sőt már az álmában is úgy érezte, hogy a szemüveg kis szürke képernyőjén keresztül nézi a világot.
AZ USA-ban 2013-ban nyílt meg az netfüggők gyógyítására specializálódott első kórház Pennsylvániában. A pácienseknek először egy 72 órás digitális detoxon kell átesnie, ez alatt tilos mindennemű kütyü, telefon, tablet és internet használata, ez után következik a terápiás szakasz, illetve a különböző oktatások, melyek segítenek abban, hogy a későbbiekben kontroll alatt tudják tartani internethasználatukat. A program azonban nem olcsó, 14 ezer dollárt kell fizetnie annak, aki vállalkozik a digitális elvonókúrára.
Magyarország sem kivétel
Talán nem meglepő, hogy Magyarországon is hasonló tendenciák figyelhetők meg, mint a világ többi táján. A JátékNet.hu ezer szülőt kérdezett meg egy kérdőívben gyermekeik internethasználatáról. Az idén december elején publikált felméréséből kiderül, hogy minden ötödik gyermeknek van már okostelefonja vagy tabletje, és ez utóbbit sokan már hétéves koruk előtt megkapják.
Hogy a gyerekek életét mennyire uralják el kütyük, abban óriási a szülők felelőssége, a felnőttek viszont csak magukra és saját önfegyelmükre hagyatkozhatnak. De jó hír, hogy ma már vannak olyan mobilalkalmazások is, melyek segítenek lazítani az okostelefonhoz fűződő viszonyunkon, s ha mi nem is vagyunk elég erősek ahhoz, hogy a digitális világból visszalépjünk a valódiba, az alkalmazás kíméletlenül figyelmeztet bennünket, amikor már túlléptünk az egészséges határon.
