Középiskolai felvételi: élet-halál kérdése?

A keddi határidő egészen pontosan azokra a diákokra vonatkozik, akik olyan középiskolában szeretnék folytatni a tanulmányaikat, amelyek központi írásbeli felvételit írtak elő. A gimnáziumok közel fele tartozik ide, értelemszerűen a jobbak.

Az internet hemzseg a felvételi előkészítőktől, mert igen, a negyedikes gyereket is be lehet íratni matematika és magyar előkészítő tanfolyamokra, hát még az idősebbeket. Írásbeliből egy van, de szóbelizni elvben annyi helyen kell, ahány gimnáziumot beírnak a felvételi lapra. (Nem minden középiskola tart szóbelit.)

Sok szempont, sok feszültség

A jó tanuló diákok szüleinek egy része a nyolcosztályos gimnázium mellett teszi le a voksot, másik fele a hatosztályosokra esküszik, mintha négyosztályos gimnáziumok már nem is léteznének. Miért? Hogy minél hamarabb a legjobb képességű diákokkal készülhessen fel a gyerek az életre. Pontosabban az egyetemre, hiszen erről szól minden.

A negyedikesek szülei a közelgő írásbeli miatt feszültek, a hatodikos tanulók szülei még feszültebbek, hiszen legkésőbb hatodik után már illik egy jó tanulónak gimnáziumba mennie. Átragad ez a gyerekre? Óhatatlanul igen, pedig a szülők a legjobbat akarják neki. Hol van az iskola, milyen tagozatai vannak, mit mondanak róla, de főleg, milyen eredményességet ígér a majdani nyelvvizsgán, érettségin, felvételin – ezek a legfőbb szempontok, melyek mérlegelése közben hajlamosak vagyunk megfeledkezni egy nagyon fontos kérdésről: milyen az intézményben a diákélet? Hogy érzik ott magukat a gyerekek? És egyébként össze lehet egyeztetni ezt a két dolgot: a tanulást és a pezsgő diáklétet?

„Messze nem élet-halál kérdés!”

B. Anikó idén ment nyugdíjba, tavaly ilyenkor még egy jó nevű belvárosi iskola tanítónője volt. Tapasztalatai szerint a szülők két típusba sorolhatók: „Van, akiről ez a kérdés lepereg, vagy azért, mert nem igazán figyel a gyerekére, vagy azért, mert majd megszakad, hogy előteremtse a megélhetésükhöz szükséges összeget.  És van, aki amúgy is sokat foglalkozott a gyerekével, neki a továbbtanulás presztízskérdés is. Alapvetően természetesen azért igyekeznek minél hamarabb elvinni a gyereket egy jó gimnáziumba, mert számukra az a siker záloga is.

Főleg nyolcosztályos gimnáziumban gondolkodnak, hogy minél hamarabb a legjobb képességű diákok között tudhassák a gyereküket. Megnézik a rangsort, elmennek a nyílt napokra, és kikérdezik azokat, akiknek már oda jár a gyerekük. És eljönnek a mi fogadóóráinkra is, hiszen mi is nagyon jól ismerjük a gyereküket. Mi mindig megpróbáljuk őszintén elmondani a véleményünket, de ez néha nehéz.

Mert a legtöbb szülő nem is igazán a valóságra kíváncsi, inkább megerősítést vár, hogy sikerülni fog a korai felvételi. Igyekszünk hangsúlyozni, hogy az, hogy mikor jut be egy gyerek a gimnáziumba, messze nem élet-halál kérdés, de ez ritkán sikerül. Pedig hiába közhely, nagy igazság: a gyerekek nagyon különbözőek. Lehet, hogy egy nagyon is jó képességű gyerek a nyolcosztályos gimnáziumra még nem érett, de a hatosztályosra már az lesz.

A gyerekeknek az életkori sajátosságaik miatt inkább a hatosztályos képzési forma való. A korai váltást mindig meg kell fontolni. Én mindig azt szoktam mondani, hogy csak az jelentkezzen gimnáziumba a negyedik év után, aki az alsó tagozatban játszi könnyedséggel kitűnő bizonyítványt tudott szerezni. Nekik általában nem is nagyon van szükségük előkészítő tanfolyamokra, legfeljebb azért érdemes megcsinálni otthon egy-két próbafeladatsort, hogy ismerősek legyenek a feladattípusok. Tanulmányi szempontból nincs markáns különbség a hat- és a nyolcosztályos gimnáziumok között, mind a két képzés tökéletesen alkalmas arra, hogy felkészítsen a továbbtanulásra. Ennek ellenére, ha a gyerek negyedik után nem jut tovább egy jó középiskolába, a szülők aggódnak.

Kétségkívül igaz, hogy ha csak a tanulmányi szempontot nézzük, előnyösebb, ha minél hamarabb a legjobbak között folytatja a gyerek a tanulást, de egyáltalán nem drámai, ha később csatlakozik egy tehetséges közösséghez. Hiszen vannak kitűnő hat-, sőt, négyosztályos középiskolák is. Egy biztos. A szülő akkor teszi jól a dolgát, ha ez az egész továbbtanulási kérdés nem teher a gyereknek. Fontos, hogy tudja a gyerek: nem kudarc, ha elsőre nem jön össze, ha az általános iskolában marad még egy időre. Az általános iskolák pedig rengeteget tehetnek azért, hogy kibontakoztassák az ott tanuló gyerekeket, és többségük tesz is. Nemcsak tanulási szempontból, általában a tehetség szempontjából is.”

„Hadd legyen kicsit hosszabb a gyerekkora!”

„A mi kislányunk mind a négy évben kitűnő tanuló volt, nem is igazán kellett követni, hogy mi történik az órákon, legfeljebb a matek és az angol háziját ellenőriztük néha – meséli Kriszta, egy negyedikes kislány anyukája. Tudtuk, hogy ez jót jelent, mert az általános iskolánknak híresen erős az alsó tagozata. Ennek ellenére sokáig gondolkoztunk azon, hogy mi legyen. Én inkább azt szerettem volna, ha várunk még két évet, és csak hatodik után folytatja máshol a tanulmányait, az apján úgy éreztem, aggódna, ha nem menne tovább egyből. Sokat vitatkoztunk ezen a kérdésen. Számos különórára jár a lányunk, és ezeket nagyon élvezi, én ezért gondoltam úgy, hadd legyen kicsit hosszabb a gyerekkora. Hadd legyen ideje mindarra, amit annyira szeret.

Végül csak elmentünk egy nyílt napra, a gimnázium nem versenyistálló, de egy nagy múltú, jó nevű intézmény. Vittük a gyereket is, elég jó benyomásaink voltak mindannyiunknak. Végül úgy döntöttünk, beadjuk a jelentkezést, aztán meglátjuk. Ha nem sikerül túl jól az írásbeli, nem baj. Ha felveszik, az utolsó percben döntünk. A szívem mélyén én még mindig amellett vagyok, hogy maradjon az általános iskolában, az osztálytársai többsége úgyis marad, és hatodik elején majd már tényleg mi is komolyabban vesszük a kérdést. Kiválasztunk két erős hatosztályos gimnáziumot, és a felvételire tisztességesen felkészülünk. A lányom most lelkes a felvételi miatt, tudja, hogy nincs tétje, és szerintem titkon kicsit büszke arra, hogy ő is elmegy vizsgázni, mint az összes kitűnő tanuló gyerek. Az apjának pedig jó kompromisszum lenne ez a nyolcosztályos gimi, mert ő egy még erősebbet szeretett volna, de mivel éltem a vétójogommal, ezért abból nem lesz semmi.”

„Az általános iskolai két év kidobott idő!”

Más véleményen van Attila, akinek a fia biztosan felvételizik az egyik legjobb nyolcosztályos budapesti gimnáziumba. „Marci mindig is könnyen, gyorsan tanult, a felvételi próbateszteket is nagyon jó eredménnyel írogatja otthon. Nem volt kérdés, hogy beadjuk a jelentkezést. Nem vagyok túl jó véleménnyel az általános iskolánk felső tagozatáról. Marci osztályából az összes kitűnő tanuló megpróbálja a felvételit idén, többségüknek szerintem sikerülni is fog. A maradékot összecsapják a párhuzamos negyedik osztály maradék felével. Ismerve az általános iskola nem túl ambiciózus tanárait, én ettől nem várok sokat. Az általános iskolai két év kidobott idő. Beadtuk a jelentkezést több iskolába is, szerintem valamelyik biztosan összejön. A vizsgák miatt Marci most még nem izgul, januárban azért majd ez biztosan változik, de én ezt sem tartom károsnak. Miért baj az, ha lesz tapasztalata ezen a téren? Ha pedig felveszik, nagyon meg fogok nyugodni. Egyszer kellett csak iskolát váltani, ráadásul a legjobbakkal haladhat tovább. Én optimista vagyok.”

„Nincsenek extra elvárásaink!”

A bekerülés esélyeiről Schultz Zoltán, a veszprémi Lovassy Gimnázium igazgatója ezt mondja: „A sikeres felvételihez az kell, hogy a diák komolyan vegye az általános iskolai elvárásokat, foglalkozzon az alaptárgyakkal. Fontos az is, hogy sokat olvassanak a gyerekek. Nagyon extra elvárásaink nincsenek, egy jó képességű, tanulni akaró gyerek be tud kerülni.” Máshol nem dől el minden az írásbelin. „Van egy hosszú szóbeli eljárásunk is. Sohasem válogatjuk ki a legjobb húsz diákot az írásbeli alapján, mert azt bárki elronthatja, csak azért, mert fáradt volt. Ehelyett nálunk az összes, adott osztályba jelentkezőt meghallgatja ugyanaz, a leendő tanárokból álló bizottság. Csak azokat nem szoktuk behívni, akiknek gyakorlatilag semmi esélyük nincs bekerülni” – magyarázza Lázár Tibor, a zuglói Szent István Gimnázium igazgatója.

„Tartsák titokban!”

Nemrég egy rangsorban előkelő helyen szereplő, nyolcosztályos gimnázium igazgatói tájékoztatását hallgattam végig, mert igen, mi is gondolkozunk a négy plusz nyolc osztályos rendszerben. Az iskolát dicsőítő szavakban nem volt hiány. Nincs is ezzel semmi baj, gondoltam, szép is lenne, ha egy igazgató úgy akarna javítani az amúgy is imponáló statisztikán, hogy szidja az iskolát. Na de, amikor odaérkeztünk, hogy „ami pedig a nyílt napról történő kommunikációt illeti, az a személyes jó tanácsom, hogy ne mondják el az iskolában, hogy nyílt napra mennek a gyerekkel. Jobb, ha nem derül ki, hogy a gyerek készül a felvételire, mert előfordulhat, hogy retorziók lesznek. Ismerek olyan igazgatót, aki bizony megfenyegeti a gyerekeket, hogy lerontja a félévi osztályzataikat, ha ilyesmin törik a fejüket”.

Elhűltem. Ne mondjunk igazat? De akkor mit mondjunk? Hogy fájt a gyerek hasa, vagy családi okból volt távol aznap, amikor a nyílt nap volt? És aztán a gyereknek jól az eszébe véssük, hogy hallgasson arról, mik a tervei? Netán tagadja le, ha kérdezik? Jó kis nevelés… Szerencsére a mi iskolánkban nem kellett bosszúra számítani. Ezért mi nem hazudtunk. Ott büszkék arra a diákra, akinek sikerül bejutnia egy-egy jó iskolába, és nem érzi magát kevesebbnek a többi gyerek sem. El sem tudom képzelni, mit tettem volna, ha ez nincs így. Tény, az általános iskolákat nem hozza versenyelőnybe, hogy a szerkezetváltó iskolák „lefölözik” a jól tanuló gyermekeket. Na de azért mégis…

Sok oktatási kérdésekben járatos szakember, köztük Vekerdy Tamás figyelmeztet arra: elvinni a gyereket egy elitiskolába (ma már inkább a „tehetséggondozó” jelzőt szokás használni) nem feltétlenül a legjobb megoldás a személyiség szempontjából. „Az a magyar gyerek tragédiája, hogy alsóban a felsőbe, felsőben a középiskolára, középiskolában az egyetemre készül.” De vajon meg lehet úszni ezt a kérdést? Hiszen ha hosszú távon egy neves egyetemben gondolkodunk (és miért ne gondolkodnánk, ha jó képességű a gyerekünk), bizony fontos szempont, hogy mik egy gimnázium továbbtanulási mutatói. Lehet szidni az erősebb középiskolákat, de tény: ők is bele vannak kényszerítve a versenybe. Ezért aztán persze a gyerekeink is. Más, a jelenlegi rendszert kevésbé támadó szakember azzal biztat, nem feltétlenül árt ez, csak tanítsa meg az iskola a gyereket tanulni, és ne csökkenjen a tanulási kedv, a kreativitás és a szociális érzékenység sem. Reális vajon ez? Reménykedjünk abban, hogy igen.