Nem mintha én valaha is jeleskedtem volna ilyesmiben, de megállapítottam, hogy más “iskola” hívei vagyunk, és az általa készített és díszített koszorú minden szépsége ellenére mégsem olyan, mint amilyet én szeretnék. Mert én valami nagyon egyszerűt szeretnék, ami híján van a sok fényes, cukros bigyónak, amit ragasztópisztollyal tömött fürtökbe rögzítenek az amúgy meggyújthatatlan adventi koszorúkra (az övé azért égésbiztos volt).
Mi egy minél természetesebb koszorút szerettünk volna, borostyánnal, egyszerű gyertyákkal, díszek nélkül. Aztán vészesen közeledett advent első napja (szombat este lehet az első gyertyát gyújtani). És bár gyorspostával (anyukám) húgom kedvesen kiküldött minden hozzávalót, gyertya nem volt az egységcsomagban, mert arra is kijelentettem, hogy én pont tudom, milyet szeretnék – és tényleg tudom, vastag, hófehér gyertyát, ami nem csöpög, mert a gyerekek szerteszét fújják a viaszt. És nem hiszitek el, nem kaptam gyertyát.
A folytatásért kattints a Lakjunk jól caféblogra!
