“Ide szívesen beköltöznék” – mondta a kislányom, amikor a Bálnában körbejártuk az idei mézeskalács várost; be-bekukucskáltunk az utcácskákba, belestünk a cukorkaablakokon, és tátott szájjal bámultuk a templom kicsinyített mását. És tényleg, itt minden van, ami egy kényelmes élethez kell: pékség, patika és bisztró, sőt még egyetem is. De ha utazni támadna kedvünk, a vonatozáson és az autókázáson kívül még Malév-gépre is szállhatnánk. Éppúgy, mint a mesékben.
