A téli napforduló csillagászati időpontja az év legrövidebb napja. A Nap december 21-én bocsájtja a legkevesebb fényt az északi féltekére. Ősi, természeti ünnep ez: egy ciklus fordulópontja. Egyre erősödik a sötétség, a természet visszahúzódik, elcsendesedik, színei megfakulnak, komor és hideg hangulat ül mindenen. A népi hagyomány szerint ez a rontások, boszorkányok, bajok és betegségek ideje, a homály uralma. Majd eljön a legrövidebb nap. S a Nap halála az élet halálát jelenti, hiszen fény és meleg nélkül minden elpusztul.
 |
Ezért örömünnep, amikor a fény újra megjelenik. Az ókori perzsa Mithrász-kultuszban ekkor születik újjá Mithrász, a világosság, a Nap istene, aki az emberek segítője és támogatója. Babilonban Marduk isten harcát elevenítették fel ekkor, melynek során legyőzi a káoszt megtestesítő szörnyet, s ezzel teremti meg a világban a rendet. Japánban a Napistennő egy égi barlangban rejtőzik a káoszisten elől, s innen jön elő a téli napforduló idején. S erre az időpontra esik az egyik legnagyobb keresztény ünnep, Jézus születése: a fény újjáéledésének ideje a megváltó születésnapja.
 |
Maga a karácsony szó is utal a napfordulóra. Szláv eredetű, jelentése átforduló, átlépő. S ami nélkül elképzelhetetlen a karácsony: a karácsonyfa. A fának régen is fontos szerepe volt: a rómaiak zöld ágakat ajándékoztak egymásnak a napforduló idején. A magyar népi hagyományban termőág vagy életfa töltötte be ezt a szerepet, fagyönggyel, borókával, fenyőággal díszítették a mestergerendát. A fenyő örökzöldje az élet folyamatos megújulását jelképezte. A karácsonyfa-állítás német földről eredő szokás. A germán hagyományban gyökeredzik, mely szerint az embert a fenyő ágai védik meg a sötétség idején elszabadult és szabadon garázdálkodó ártó erőktől, gonosz szellemektől. A kereszténység átvette ezt a hagyományt. A fenyőfán meggyújtott gyertyák a téli éj számtalan csillagának sziporkázását idézik.
 |
Kínában az volt a szokás, hogy a téli napforduló idején nem utaztak az emberek, bezárkóztak házaikba. Követték ezzel a természet rendjét, elcsendesedtek. Végigtekintettek az elmúlt éven, befelé fordultak, s erőt gyűjtöttek egy új ciklus kezdete előtt. Magyar népszokás a regölés: a regösök víg zajongással, énekléssel, sokszor bekormozott arccal járták végig a házakat, hogy elűzzék a maradék sötétséget is. Az új esztendőre jó termést, szerencsét kívántak. Énekeikben felbukkan a Csodaszarvas, aki agancsán hordozza az újjászülető fényt, a Napot.
Az emberek minden korban várták a Nap visszatérését. Rómában a téli napforduló a legyőzhetetlen Nap ünnepe volt. A fény felragyogása a megújulást ígéri: nemcsak a természet megújulását, hanem az emberekét is. A karácsonyi ünnepek alatt mi is elképzelhetjük, hogy új nap virrad ránk. Különleges pillanat ez, amikor magunk mögött hagyhatjuk a múlt terhét, és tiszta szívvel nézünk a jövő elé.
