Népek karácsonya

II. Erzsébet királynő

A britek

Angliában a mai napig különös szokások vannak forgalomban a karácsonnyal kapcsolatban, de hát az angolok már csak ilyenek. Először is az ajándékozás, ami Angliában csak Viktória uralkodásának idején, vagyis a XIX. században terjedt el, nem 24-én este, hanem 25-én reggel történik. Viktória uralkodásának köszönhető a karácsonyi csecsebecsék és nippek hadserege is, mely mindent elborít. A gyerekek ajándékait a Mikulás hozza, a brit lakásokban mindig megtalálható, és kultikus szerepű kandalló kéményén leereszkedve. Ennek rostélyára akasztják harisnyájukat a gyerekek, és ebbe tuszkolja bele Santa Claus (vagy nyeglén csak: ‘Santa’) az ajándékot. Kandalló épp ezért még ma is szinte minden londoni lakásban van, annak ellenére, hogy a Lord Major még a második világháború utánmegtiltotta a szmog miatt, hogy a kandallókat fával fűtsék.

25-én reggel az anglikánok istentiszteletre mennek, és 25-26-át családi körben töltik. Ez viszonylag új szokás, főleg ahhoz képest, hogy a karácsonyi társas mulatságok, némajátékok (mint nálunk a betlehemezés) és fagyöngy alatti csókolózások mintegy ezer-ezerötszáz éves múltra tekintenek vissza. 25-én költik el a karácsonyi ebédet is, melynek koronája a Mr. Beanből ismert gesztenyével töltött pulyka, többnyire hasábburgonyával és kelbimbóval. A karácsonyi ebéd része a „Christmas pudding” is, mely édes, és alkohollal flambírozott gyümölcsök díszítik. Kis szépséghiba, hogy alapanyaga hagyományosan az ökörvese faggyúja. A legkülönösebb szokás – ez is afféle német import – a karácsonyi beszéd. A királynő ugyanis minden karácsonykor beszédet intéz alattvalóihoz, melyet minden tévé és rádió közvetít, és sokan meg is néznek.


Az olaszok

A katolikus olaszok már december közepén nekilátnak a karácsonyi faállításnak, de az ajándékozással várnak január 6-ig, Vízkereszt napjáig. Az ajándékokat Befana, a csúnya de jólelkű boszorkány seprűnyélen lovagolva osztja ki. Karácsony estéje ugyanolyan népi megmozdulás, mint szinte minden ünnep Olaszországban. Az utcát ellepik a színesen és vidáman öltözött gyerekek, akik csak estefelé térnek haza. A hagyományos karácsonyi vacsorát ilyenkor fogyasztják, ami vagy hal vagy kappan, de semmiképpen sem vörös hús. A kappant ők is töltik, ahol pedig halmenü van, ott általában angolnát tesznek az asztalra többnyire fehérboros mártással. Többek között a torrone, a panforte és a panettore a hagyományos karácsonyi sütemények, gyakorlatilag mindhárom gyümölcskenyér-féleség, melyekbe rengeteg mézet, diót és fűszereket tesznek.

A vallásos oldalt a rengeteg betlehemi jászol képviseli, melyek utcákon, tereken, házakban és templomokban is egyre-másra bukkannak fel. Kialakításuk változatosságát az olaszok versenyszellemének köszönhetik, akik manapság egyre bonyolultabb gépezetekkel teszik „szebbé” kis jászol-alkotásaikat. Gyakoriak az élő jászol-csoportok is, melyekben élő állatok és emberek pózolnak a bibliai szerepekben – mint a pesti Kossuth téren szokás.


A németek

Alexander Platz

Németország a színes és csillogó mütyürök országává válik karácsonykor. Az egy USA kivételével a világon nincs annyi lámpa, gyertya és műhó, mint itt. A vacsora hagyományosan hal, közelebbről a ponty, manapság azonban a libasült és pulyka kombinációja hódít. Faállítási szokásunkat a németektől lestük el – ám a szaloncukor már magyar fejlesztés.

Az ajándékokat ki más is hozná a kerti törpék hazájában, ahol még a gyereket is a káposztaföldön találják, ha nem a karácsonymanó (Weihnachtsmann), bár ez a szokás főként Németország középső részein terjedt el. A sütemények között szintén a püspökkenyér-féleségek dívnak, nevezetesen a Stollen, mely küllemében hasonlít a bejglihez, de rumos gyümölcsöket és fűszereket tartalmaz. A drezdai Stollen fogalom, az alma, a dió és a mandula mellett az ünnepi asztal dísze. Az alma az eredendő bűnt, és a tudás fáját idézi fel, amely miatt oly nehéz az ember élete, mint amilyen kemény a dió és a mandula héja. Jézus születése ettől kínál megváltást – ez a népszokás üzenete. A karácsonyi éjféli mise a katolikus régiókban elengedhetetlen, és sok helyütt még a református gyülekezetek is tartanak ilyenkor áhítatot.






A zsidókA keresztények által csak „zsidó karácsonynak” nevezett Chanukának körülbelül annyi köze van a karácsonyhoz, mint a lángosnak a pizzához. A chanuka eredetileg egy csodára való visszaemlékezés, amikor az egy napra elegendő szent olaj nyolc napig égett a jeruzsálemi Szentélyben. A hagyomány ennek emlékére nyolc gyertya meggyújtása, melyet sokan az ablakba is kitesznek – minden nap egyet. Idén december 7-én kezdődött a Chanuka. A gyertyákat jobbról balra kell egymás mellé tenni az ünnep kezdetén, és balról jobbra kell őket meggyújtani, naponta egyet. A nyolc gyertya egy magasságban van, kivéve a sameszt, amelyik középen helyezkedik el, magasabban a többinél.

Az ünnep napjaiban a vallásos zsidók a Hállél zsoltárciklust mondják el minden nap, és az étkezés utáni imát kiegészítik a Csodákra (Ál Hániszim) imával, amely a chanukai csoda rövid összefoglalása. Általános az szokás, hogy a chanukát tartó zsidók megajándékozzák egymást, és ahogy az adventi naptáraknál is szokás, a gyermekek minden nap kapnak valamilyen apróbb meglepetést. A gyertagyújtás a családok és az összetartás ünnepe is, ilyenkor meglátogatják egymást a családok, és együtt gyújtják meg a fényeket. A legelterjedtebb ünnepi étel az olajban sütött pogácsa.