Az ünnepi vacsora hangulata
Orsi és István idén már rutinosan vágnak bele a karácsony ünneplésébe, tudják, hogy mikor kit látogatnak meg, de tavaly amikor az első közös karácsonyukat ülték – nem volt ilyen zökkenőmentes a dolog. Az ünnepek előtt nem sokkal költöztek össze, megbeszélték, hogy egy nagyobb, közös ajándékkal lepik meg egymást, és a lakás egy franciaággyal gazdagodott. A nézeteltérés akkor kezdődött, amikor abban a kérdésben kellett dönteniük, hogy melyikőjük családjánál fogyasszák el a karácsonyi vacsorát. Összeköltözésük előtt az ünnepeket saját családjuk társaságában töltötték, mivel mindketten otthon, szüleiknél laktak. Majd karácsony estéjén István még elment Orsiékhoz. Most viszont már együtt éltek, együtt kellett menniük.
Hosszas értekezések után úgy döntöttek, hogy először Orsiékhoz mennek vacsorára mivel ott már volt unoka a családban, majd elmennek István szüleit is köszönteni. Legközelebb, vagyis idén pedig István szüleinél lesz a vacsora. És ez így lesz váltakozva mindaddig, amíg Orsinak és Istvánnak gyereke nem lesz. Akkor – reményeik szerint – majd náluk fog összejönni az egész família.
Hagyományteremtés
Egészen máshogy alakult Gábor és Bogi első karácsonya jó néhány évvel ezelőtt. Bogi olyan családban nőtt fel, ahol a hagyományoknak minden családi ünnepen nagyon fontos szerepe volt. Már napokkal karácsony előtt nagy volt náluk a sütés-főzés, a konyhát szegfűszeg, fahéj, kandírozott narancshéj és frissen sült bejgli illata lepte el, és együtt díszítették fel a fát. Az ajándékozást a vacsora előzte meg, majd a másik szobából megszólalt a csengettyű kristálytiszta hangja és hanglemezről felcsendült a Mennyből az angyal zenéje, amelyet aztán a család is együtt énekelt. Majd átadták egymásnak a gondosan becsomagolt ajándékokat. Gábor ezt meglehetősen színpadiasnak találta, mivel náluk a karácsonyt nem ilyen ünnepi körítéssel tartották. Nem szólt csengettyű, nem szólt zene, és az ajándékokat sem csomagolták be ilyen flancosan.
Amikor összeházasodtak, Bogi lelkesen próbálta bevezetni az otthonról hozott hagyományokat: advent idején csinosította a lakást, sütött-főzött, de Gábortól nem sok segítséget kapott. Aztán megszületett Zsombor, és a gyerek kedvéért Gábor is hajlandó volt megszólaltatni a csengettyűt, és feltenni a karácsonyi zenét. És amikor látta, hogy a kis Zsombor a csengő hívó szavára milyen izgatottan, csillogó szemmel rohan be a szobába, ámulva, hogy itt járt Jézuska Gábor is rájött, hogy a hagyományokat igenis követni kell, főleg, ha van kiért követni.
