– A karácsonyt már nem azzal a fajta vibráló izgatottsággal várom, amellyel régen – vallotta be András. – Elveszítette a fényét, mióta a szüleim meghaltak. A nővéremék Szegedről, az unokaöcséim pedig Londonból jönnek haza, így együtt lesz a család. Velük töltöm az ünnepeket, de játszom is színházban ezekben a napokban, amit nem bánok. Ilyenkor azok is egymásra találnak, akik év közben kicsit elhanyagolják egymást.
Akinek ekkora baráti köre van, annak egy év sem lehet elég, hogy mindenkit meglepjen valamivel. Pici bizony bajban is van az ajándékvásárlással.
– Az ajándékokkal mindig elúszom, az utolsó napokra marad a vásárlás. Nehéz nekem is meglepetést szerezni, ezért felnőtt emberek között nem árt egy kis egyeztetés, hogy kinek mire van szüksége. A Reggeliben lesz közös ünneplés, de annyi emberrel dolgozom együtt a tévében és a színházban, hogy képtelenség lenne mindenkinek venni valamit.
András azt is elárulta, hogy kedvenc karácsonyi slágere nem a Ding-dong, hanem egy egészen meglepő dalocska.
– Otthon, gyermekkoromban volt egy zenélő óránk, azt csak karácsonyra húztuk fel, így ennek a dallama maradt a kedvenc karácsonyi zeném – magyarázta a színész, aki ugyan az új évre nem tesz fogadalmat, ám a karácsonyi tündéréhez lenne egy kívánsága.
– 2010-re elsősorban egészséget kívánnék magamnak, és hogy megtaláljam az egyensúlyt a szakmai és a magánéletem között úgy, hogy egyik se menjen a másik rovására.
