És különben is: honnan van ez a sok ajándék a fa alatt? A különféle kérdésekre változatos válaszokkal szolgálhatunk…
A minap érdekes beszélgetésre lettem figyelmes a játszótéren. Az egyik három év körüli kisfiú érdeklődve kérdezgette az anyukáját arról, hogy vajon ki is hozza a fa alá az ajándékokat. Az édesanyja arcán némi hezitálás volt látható, de pillanatnyi gondolkodás után rávágta, hogy a Télapó. Gyerekkori emlékeim szerint nekem viszont a Jézuska hozta, és a csúcsdísz mindig egy angyalka volt. De miért is? A családom nem vallásos, anyukám elmondása szerint egyszerűen azért ünnepeltünk így, mert akkoriban ez volt a szokás, a Télapó december hatodikán, a Jézuska meg huszonnegyedikén jött, és kész. Nem ismertük az amerikai rénszarvasos szános csodát, kandallónk meg álmunkban sem lehetett, nemhogy karácsonyi zoknik!
Gondolkodóba estem hát én is, hiszen ma már más időket élünk. A külföldi szokások jelentősen meghatározzák a mi gyerekeink mindennapjait, és a kisgyerekes szülőknek – akik körét immár én is gyarapítom – ki kell találniuk, hogy milyen rituálékat alakít ki gyermekei számára az ünnepekkor.
„Karácsonykor a Jézuska hozza az ajándékot és a fát”
| A fenyődíszítés hagyománya már a 15. században útnak indult Németországból, ahol fenyőágakat vittek be a lakásokba és fel is díszítették azokat. E hagyomány elterjedésének a lutheri reformáció is segített, mivel sokáig inkább a protestánsok tudhatták magukénak ezt a szokást. Amerikába is a németek vitték magukkal a hagyományt: az általuk sűrűn lakott Pennsylvaniában a 18. század közepén már tesznek említést karácsonyfáról. Az Egyesült Államokban egyébként kekszet és tejet is szokás tenni az asztalra a Télapónak. Van, aki Rudolf rénszarvasra is gondol, és egy kis répát is szel ezek mellé a szánhúzónak. |
„Az én kisfiam egyelőre még csak 2,5 éves, így még mesés időszakát éli – sőt igazán még bele sem kezdett – meséli Eszter, aki számára az a követendő példa, amit a szüleitől hozott. – Karácsonykor a Jézuska hozta az ajándékot és a csodálatosan feldíszített karácsonyfát. Miután magunktól rájöttünk, hogy a nagyikkal közös délutáni sétáink alatt anyuék a karácsonyfát díszítették és az ajándékokat betették alá, semmi sem változott. Szorgalmasan írtam a levelet Jézuskának, mit is szeretnék karácsonyra, majd odaadtam anyuéknak. Minden évben készülünk Jézuska jövetelére és arra, hogy pontban 18 órakor apu csönget a kis csöngettyűvel és körbeálljuk a fát. Szokás szerint megszólal egy régi bakelitlemezről a Mennyből az angyal, amit együtt énekelünk. Utána ajándékbontás és közös vacsora nagy beszélgetésekkel és örömmel fűszerezve. Számomra fontos, hogy tudja a kisfiam, ezek olyan maradandó értékek, amelyek a családi kötelékről, a szeretetről és a meghittségről szólnak. Az idő múlásával majd rádöbben, hogy mi teremtjük meg ezt a légkört, de akkor már mindegy lesz, hiszen a szívében hordozza azt a szeretetet, mélységet, amelyet a karácsonyi ünnepek jelentenek.”
„A világ változik, így a szokások is”
„Nálunk a Télapó jön 24-én a szánján. Nincs Jézuska, mert nem vagyunk vallásosak, és nekem ez a szó egyébként is nehezen jön a számra – mondja Vera, a hároméves Dorka és a tíz hónapos Dávid édesanyja. – Jézuska inkább a vallásos családokba érkezik, illetve ha a nagyszülők vallásosak, nyilván akkor ez a szülők »öröksége«. December hatodikán a Mikulás jön. Miklós-napon ki más jönne?” – teszi hozzá nevetve. A külföldi hatás erős, de ez nem is baj. A világ változik, változnunk kell vele. Nem mondhatjuk, hogy a karácsony ősi magyar szokás, így nincs semmi probléma azzal, hogy a körülötte zajló szokások is külföldről erednek.
„Mindenki úgy ünnepel, ahogyan jól érzi magát”
„Mi csak 24-én délelőtt díszítjük a fát, Zsombor (2,5) fiam estig nem láthatja. Este szép karácsonyi dalok szólnak, lekapcsoljuk a villanyt, és bemegyünk a szobába megcsodálni a fát – meséli Csilla. – Mondtuk a kisfiamnak, hogy itt volt a Télapó, de még ezt nem értette. Ha majd megérti, akkor is így lesz, és biztos vagyok benne, hogy ő is tűkön ülve fogja várni az estét, hogy bemehessen a szobába megnézni, mit is hozott. Nálunk ez a karácsonyi ünneplés anyukámnak köszönhető, ő nem vallásos, nem hozta be a külföldi szokásokat, mi magunk alakítottuk a szokásokat a saját családunk képére. Nincs nagy csinnadratta, csak a meghitt ünneplés és a család együtt. A finom vacsora, az ajándékbontás és az együttlét számít. Csilla szerint attól függ, hogy miben hiszünk, hogy mit közvetített nekünk a családunk. Mindenkinek olyan karácsonyi ünnepléshez van joga, amilyenben ő érzi jól magát, legyen az a vallás, a külföldi szokások beépítése, vagy ahogy azt ők kitalálják.”
