Jilly Cooper: A férjszelidítő
Hát lehetséges, hogy valaki még vonzóbb, csábítóbb és kívánatosabb legyen, mint Rupert Campbell-Black? Nos, Lysander Hawkley olyan természetes adottságokkal rendelkezik, amelyekkel még Rupert sem tudja felvenni a versenyt… Egy tehetős magániskola igazgatójának legkisebb és egyben legléhűtőbb fia, s mivel nem képes megtartani egyetlen állást sem, folyton úszik az adósságban.
Lysander egy nap különös karrierbe kezd: milliomos férjek visszaszerzésében nyújt segítő kezet! Addig-addig udvarol az elárvult feleségeknek, míg tévelygő férjük szeme fel nem pattan, s őrült féltékenységgel vissza nem rohannak boldog asszonyukhoz…
A Ruthshire Krónikák negyedik epizódjában színre lép Roberto Rannaldini, a világhírű karmester, a Ruthshire-megyei Paradise kiskirálya, vérbeli Casanova. Rannaldini körül csak egyetlen csúnyácska nő akad, fiatal és duci felesége, Kitty. Mivel Lysander egy kóborkutyát sem tud az útszélen hagyni, úgy dönt, hogy Kitty-t meg kell mentenie…
A lovak világa, a lóversenyzés és a zene kulisszái csodálatos környezetet teremtenek a szövevényes és izgalmakban bővelkedő történethez!
Easton-Hardy: Szexbolondok illemtana
Aki álmodozott már a szerelem, a szex és a párkapcsolatok hagyományos monogámián túli lehetőségeiről, örömmel fogadja majd ez a tabudöntögető, forradalmi szemléletű könyvet, amely a nyitott kapcsolatok és a szabad szexualitás világát tárja fel az olvasók előtt. A könyvben két tapasztalt „illemtudó szexbolond”, Dossie Easton és Janet W. Hardy oszlatja el a mítoszokat és sorolja fel mindazokat a képességeket, amelyek a felelősségteljes, „sokszívű” életmódhoz szükségeltetnek – legyen szó akár önismeretről, őszinteségről, biztonságosabb szexről vagy gyermeknevelésről. Az olvasók és partnereik megtanulhatják azt is, miként beszéljék meg és tartsák tiszteletben a határokat, oldják fel a konfliktusokat és határozzák meg a kapcsolataikat a saját feltételeik szerint.
„Az illemtudó szexbolondok becsületesek – magukkal és másokkal szemben. Szánunk időt magunkra, hogy kibogozzuk saját érzelmeinket és motivációinkat, és amikor szükséges, kiterítjük lapjainkat. Mindent megteszünk, hogy pironkodásunk és félelmeink ne állhassanak őszinteségünk útjába. Számunkra nagyon fontos, hogy jól bánjunk az emberekkel, és mindent megteszünk, hogy ne sértsünk meg másokat. Az erkölcsünk a saját értékrendünkből, és a körülöttünk lévők iránt érzett együttérzésünkből és szeretetünkből ered. Az erkölcs legtöbb kritériuma rendkívül gyakorlatias. Bántódása esik-e valakinek? Van-e rá mód, hogy ezt elkerüljük? Van-e benne kockázat? Minden résztvevő tudatában van-e a kockázatnak, és megtesz-e mindent, hogy a legkisebbre csökkentse ezeket? A pozitív oldalon a következő kérdések merülnek fel: Mennyire szórakoztató ez az egész? Mit tanulunk belőle? Segít valakinek a fejlődésében? Hozzájárul ahhoz, hogy a világ jobb legyen? Az illemtudó szexbolondok mindenekelőtt a beleegyezést tartják a legfontosabbnak. Amikor ezt a szót használjuk, akkor olyan tevékenységekről beszélünk, amelyek az összes érintett javára, jólétére és örömére szolgálnak. Az a szex, amely nem közös megegyezésen alapul, erkölcstelen – pont.”
Papp Gergely: Pimasz úr Párizs ellen
Előszó
Az azért megért volna egy képet, ha látnak épp fölkerekedni. Nem mozgót, nem kamerával fölvettet – az ritkán tükrözi a valóságot és sokszor maníros is -, csupán egy állót. Egy fotót. Ahogy végre elszánom magam és végre valóban nekiveselkedem. A KÖNYVNEK. Kávéfőzővel és kartondobozokkal a hónom alatt, autóba pakolva.
Tizennyolc év távlatából igyekszem előcibálni emlékeimet. Nem magamról – az nyilván kevéssé érdekes, sokkal inkább a korszakról, a rendszerváltás utáni friss, izgalmas évekről beszélek. Az áhított nyugaton, hol oly sokan próbáltak szerencsét akkoriban, ráadásul Párizsban, a francia fővárosban, ami még különösebb bukét adott az egésznek. Megannyi tizenéves szerencselovag, aki újjászületését remélte a varázslatos várostól. Akár diákként, akár valamiféle pénzkereset reményében, az újrakezdés, a nagy áttörés bűvöletében. Barátok, sorstársak, csibészek története ez – túlélők valamennyien.
Meg persze a városé. Párizs, az örök rejtély, a megfejthetetlen, meghódíthatatlan, jó pár éhező magyar szemével és örök rajongásával.
