Egy Nagy-Britanniában végzett felmérés szerint a munkavállalók egyharmada füllent az önéletrajzában. Nagyobb munkaköri felelősséget jelöl, korábbi fizetését, iskolai végzettségét állítja be valótlanul. Reméli, hogy nem ellenőrzik a papírjait, és képes lesz az interjún is meggyőzni a felvételiztetőt. Ha pedig felvették, és rendesen végzi a munkáját, senki sem foglalkozik majd a valamikori önéletrajzzal.
A munkaerő-toborzással foglalkozó szakemberek szerint azonban legtöbbször kibuknak a hiányosságok a felvételi interjún. Vezetői szinten leellenőrzik az iskolai bizonyítványokat és a szakmai életutat. Referenciák kérésével pedig az előző munkahelyen betöltött pozíció, felelősség és fizetés is visszakereshető.
 |
Hazugság vagy szépítés?
 |
Magyarországon azonban más a helyzet, mert a munkavállalókra inkább az alulértékelés a jellemző – állítják a szakemberek. Ez szintén nem szerencsés, hiszen a túlzott szerénykedés miatt már az első rostán kieshet a pályázó, holott lehet, hogy tökéletesen alkalmas volna a pozíció betöltésére. A többség marad a fekete-fehér tényeknél, pontosan megjelöli, hogy milyen oklevelei vannak, és az előző munkahelyeit illetően sem állít semmi valótlant.
A maradékra sem mondhatnánk, hogy hazudik, hanem inkább megpróbálja megszépíteni a valóságot: az egyébként hét év alatt elvégzett egyetemet öt évnek tüntetik fel – és megpróbálják ügyesen kitölteni a lukakat. A nyelvtudást is fel lehet tupírozni, a nyelvvizsga megnevezése helyett inkább valamilyen tudásszintet említenek. Előfordulhat, hogy valaki nagyobb felelősséget állít be magának a korábbi munkahelyein, mint ami valójában volt.
A pénzügyi pozíciók elnyeréséért folytatott harcban gyakran találni olyan esetet, hogy könyvelőként, kontrollerként dolgozó emberek gazdasági vezetőként állítják be magukat.
A mérnökök és az informatikusok a legbecsületesebbek
A kereskedelmi, marketing- és az adminisztratív pozíciók betöltésekor fordul elő leggyakrabban, hogy kisebb-nagyobb túlzásokkal élnek a pályázók. A legkevésbé az informatikusokra és a mérnökökre jellemző a kicsinosított önéletrajz.
 |
Az interjún sok minden kiderül
Talán azt még ki lehet magyarázni, hogy miért nem jeleztük az önéletrajzban, hogy éppen munkanélküliek vagyunk. Mert muszáj volt bejutnunk az interjúra, hogy meggyőzzük a felvételiztetőt az alkalmasságunkról, és ehhez tényleg nem a legjobb ajánlólevél az állástalanság. De minden mást – nyelvtudást, iskolákat, előző munkahelyen betöltött pozíciót – vissza lehet ellenőrizni. Legkönnyebben természetesen a nyelvismeret tesztelhető. A legtöbb cégnél a nyelvvizsgapapírok böngészése helyett egyszerűen átváltanak magyarról angolra, németre, franciára… és egy pillanat alatt kiderül, hogy elég-e a tudásunk az adott pozícióhoz. Hamar rájövünk, hogy teljesen felesleges többet állítanunk magunkról, hiszen csak kellemetlen élményeket szerzünk magunknak, állást azonban nem.
A diplomapapírokkal való játék azért lehet veszélyes, mert a későbbiekben is kiderülhet a turpisság – mondjuk a személyzetin, ahova bekérik az okleveleinket. Az előző cégünknél való munkakör cicomázása megint kötéltánc, mert hamar a mély vízben találhatjuk magunkat, és milyen letaglózó is, ha képtelenek vagyunk helytállni.
Az őszinteség a legkifizetődőbb. Például bevallani, hogy még nem dolgoztunk vezetőként, de alkalmasnak érezzük magunkat a feladatra. És aztán átvenni a beszélgetés fonalát, és meggyőzni a felvételiztetőt, hogy biztosan nem talál nálunk nagyobb munkabírású, rátermettebb, határozottabb, tanulékonyabb… jelentkezőt.
 |
