| Miért vagyok elégedetlen? |
• Mert nem fizetnek meg
Hiába jó a munkahelyi légkör, kedvesek a kollégák, érdekesek a feladatok… ha a fizetésünkből nem telik egy színházjegyre sem. A családosokon különösen nagy a nyomás, hiszen a gyerek ebédjét minden hónapban be kell fizetni, a tornacipő kilyukad, a pelenka elfogy…
• Túl sokat kell dolgoznom
A kezdőket még motiválják a folyton áradó feladatok (ezért is olyan kelendőek a multicégeknél), de később szinte bele lehet rokkanni a folyamatos túlórába, hétvégi munkába. Arról nem beszélve, hogy az egészségünket, magánéletünket is feláldozzuk a munka oltárán.
• Utálom a főnököm (meg a munkatársaimat)
Folyamatos munkahelyi stressz alatt nem lehet jól teljesíteni. És ez nemcsak a feladatainkon látszik meg, hanem előbb-utóbb az egészségünkön is. Ha képtelenek vagyunk megoldani a konfliktusokat, és nem tudunk zöld ágra vergődni Napóleon típusú főnökünkkel, ajánlatos máshol folytatni a karrierépítést.
• Mert kiégtem
Próbáljunk időben kapcsolni: ha már semmi örömet, semmi kihívást nem okoz a munka; unottan, fásultan végezzük a feladatainkat; állandó fáradtsággal küszködünk, merjünk váltani. A kiégés végső stádiumában már nehéz orvosolni a bajt.
| apcsolódó cikkeink: • Kirúgtak, hogyan tovább? » • Hogyan kérj fizetésemelést? » • Érettségivel az álláspiacon » • Emberi játszmák a munkahelyen » • Mobbing, azaz lelki erőszak a munkahelyen » A témában kérdezd szakértőnket! • Gerlei Béla karrier-tanácsadó » |
• Túl sokat kell utaznom
Budapesten egy óra már nem is távolság, de ha mindennap három órákat töltünk az autóban vagy a tömegközlekedésben, akkor érdemes olyan céget keresni, ami közelebb van. A tapasztalatok azt is mutatják, hogy aki ideiglenesen más városban (országban) vállal munkát, a magánélete biztosan megsínyli ezt a megoldást. Hosszú távra inkább a családbarát verzió a jobb döntés.
• Nem léptetnek elő
Érthető indok: hosszú évekig egy helyben toporogni nem sok jóval kecsegtet a jövőt illetően. Sokszor azonban az is gondot okoz, ha a vezető nem jól ítélte meg a képességeinket, és rossz irányt jelöl meg. (Dehogy akartunk mi projektvezetők lenni, bőven elég lett volna átkerülni a marketingre.)
• Nem fogadnak el a többiek
Frissen kinevezett vezetők kerülhetnek olyan helyzetbe, hogy az egész osztály ellenségesen viseltetik irántuk. Ellenáll, visszasírja a régit, és ellehetetleníti az új főnököt. Ha a légkör tartósan ilyen negatív marad, hasznosabb egy másik környezetben keresni a kihívásokat.
• Leépítés lesz
Előbb biztosan győződjünk meg arról, hogy igazak a „folyosói híradó” hírei, és tényleg rosszul állnak a dolgok a cégnél. Ilyenkor viszont érdemes az elbocsátás elébe menni: egy jól időzített váltással megelőzhető a kirúgás, és még jól is jöhetünk ki a helyzetből.
| Természetes folyamat |
 |
A munkahelyváltás ma már a világ leghétköznapibb dolga. Nincsenek nyugdíjig tartó munkahelyek (sokszor addig tartó cégek sem), se kétévenkénti garantált előléptetések és fizetésemelések. A munkahelyi hűség is új értelmet nyert. A munkáltatók részéről az vált természetessé, hogy addig dolgoztatnak valakit, ameddig szükségük van rá. A dolog fordítottja is igaz: addig vagyok hűséges a céghez, ameddig kihívás a munka, elegendő a fizetés. Ha ez megszűnik, váltani kell.
Ez persze nem jelenti azt, hogy folyamatosan bújni kell az álláshirdetéseket, és mindig képben kell lenni a piaci helyzettel.
De azt mindenféleképpen, hogy évről évre áttekintsük a helyzetünket, és feltegyünk magunknak egy-két kérdést:
– Mennyit haladtam előre egy év alatt?
– Hogy érzem magam?
– Milyen a cég helyzete?
– Milyen a gazdasági környezet?
| Hogyan készítsük elő a váltást? |
A leglényegesebb, hogy feltérképezzük saját helyzetünket. Mire vagyok képes, hogyan tudom eladni magam, milyen szakterület kelendő manapság? A váltást nem lehet megúszni tanulás nélkül: megszerezni a kellő végzettséget, felfrissíteni a nyelvtudást, informatikai tudásunkat. Tudatosítanunk kell magunkban, hogy mi vagyunk a felelősek karrierünkért, nem pedig a munkaadó.
 |
Azért is fontos, hogy mindig időben tudjunk váltani, hiszen nagyon nagy a különbség azok között, akik kényszerűségből váltanak (mert kirúgták), és akik maguktól keresnek új helyet. Az utóbbiak magabiztosabbak, nem idegesek, feszültek, és jobb pozícióból tudnak tárgyalni, ami a munkáltatónak is jobban tetszik. Ha nincs állásunk, hajlamosabbak vagyunk az első – akár nem is megfelelő – ajánlatot elfogadni.
Érdemes azt is megemlíteni, hogy az átjárás nem mindig egyszerű a különböző területek, beosztások, cégek között. Míg multinacionális cégeknél eleve működik a „job rotation”, amikor valaki a pénzügyről a marketingre kerül, de ez külső felvételnél vagy két cég között már nem jellemző. Közszférából is nehezebb a versenyszférába váltani, mert ha tetszik, ha nem, a mai napig léteznek sztereotípiák az állami hivatalnokokról (hogy fél ötkor kiesik a toll a kezükből, két és fél hónapra elvonulnak tanulmányi szabadságra, és mindent elkövetnek, hogy ne kelljen dolgozni…), amik persze nem biztos, hogy megfelelnek a valóságnak, de jelen vannak. Viszont a piac egy szegmensében kifejezetten előny a köztisztviselői múlt: pályázatokkal foglalkozó osztályon vagy egy cég közszférára szakosodott üzletágánál.
| Legfontosabbak a kapcsolatok
Tízből hat állást személyes kapcsolatok útján töltenek be, ezért különösen nagy hangsúlyt kap a munkahelyváltásnál, hogy milyen embereket keresünk meg azzal a hírrel, hogy új állásra vágyunk. Az idegen szóval networkingnek is nevezett kapcsolatépítésnek és -ápolásnak egyik módja lehet, ha évfolyamtársainkkal folyamatosan tartjuk a beszélő viszonyt, vagy szervezünk egy évfolyam-találkozót. A főiskolai, egyetemi kapcsolatok amúgy is nagyon fontosak lehetnek későbbi karrierünk érdekében: nemcsak új állást kaphatunk, hanem tippeket is, hogy milyen irányba érdemes mozdulni. S mivel valószínűleg hasonló területen mozgunk, akár gyümölcsöző üzleteket is köthetünk egykori padtársainkkal. Azt azonban ne feledjük: a kapcsolatépítés nem úgy kezdődik, hogy mit kaphatunk a másiktól, hanem úgy, hogy mi ajánljuk fel elsőként a segítségünket. |
