Ha váltani kell…

• Mert nem fizetnek meg

Hiába jó a munkahelyi légkör, kedvesek a kollégák, érdekesek a feladatok… ha a fizetésünkből nem telik egy színházjegyre sem. A családosokon különösen nagy a nyomás, hiszen a gyerek ebédjét minden hónapban be kell fizetni, a tornacipő kilyukad, a pelenka elfogy…

• Túl sokat kell dolgoznom

A kezdőket még motiválják a folyton áradó feladatok (ezért is olyan kelendőek a multicégeknél), de később szinte bele lehet rokkanni a folyamatos túlórába, hétvégi munkába. Arról nem beszélve, hogy az egészségünket, magánéletünket is feláldozzuk a munka oltárán.

• Utálom a főnököm (meg a munkatársaimat)

Folyamatos munkahelyi stressz alatt nem lehet jól teljesíteni. És ez nemcsak a feladatainkon látszik meg, hanem előbb-utóbb az egészségünkön is. Ha képtelenek vagyunk megoldani a konfliktusokat, és nem tudunk zöld ágra vergődni Napóleon típusú főnökünkkel, ajánlatos máshol folytatni a karrierépítést.

• Mert kiégtem

Próbáljunk időben kapcsolni: ha már semmi örömet, semmi kihívást nem okoz a munka; unottan, fásultan végezzük a feladatainkat; állandó fáradtsággal küszködünk, merjünk váltani. A kiégés végső stádiumában már nehéz orvosolni a bajt.

• Túl sokat kell utaznom

Budapesten egy óra már nem is távolság, de ha mindennap három órákat töltünk az autóban vagy a tömegközlekedésben, akkor érdemes olyan céget keresni, ami közelebb van. A tapasztalatok azt is mutatják, hogy aki ideiglenesen más városban (országban) vállal munkát, a magánélete biztosan megsínyli ezt a megoldást. Hosszú távra inkább a családbarát verzió a jobb döntés.

• Nem léptetnek elő

Érthető indok: hosszú évekig egy helyben toporogni nem sok jóval kecsegtet a jövőt illetően. Sokszor azonban az is gondot okoz, ha a vezető nem jól ítélte meg a képességeinket, és rossz irányt jelöl meg. (Dehogy akartunk mi projektvezetők lenni, bőven elég lett volna átkerülni a marketingre.)

• Nem fogadnak el a többiek

Frissen kinevezett vezetők kerülhetnek olyan helyzetbe, hogy az egész osztály ellenségesen viseltetik irántuk. Ellenáll, visszasírja a régit, és ellehetetleníti az új főnököt. Ha a légkör tartósan ilyen negatív marad, hasznosabb egy másik környezetben keresni a kihívásokat.

• Leépítés lesz

Előbb biztosan győződjünk meg arról, hogy igazak a „folyosói híradó” hírei, és tényleg rosszul állnak a dolgok a cégnél. Ilyenkor viszont érdemes az elbocsátás elébe menni: egy jól időzített váltással megelőzhető a kirúgás, és még jól is jöhetünk ki a helyzetből.

A munkahelyváltás ma már a világ leghétköznapibb dolga. Nincsenek nyugdíjig tartó munkahelyek (sokszor addig tartó cégek sem), se kétévenkénti garantált előléptetések és fizetésemelések. A munkahelyi hűség is új értelmet nyert. A munkáltatók részéről az vált természetessé, hogy addig dolgoztatnak valakit, ameddig szükségük van rá. A dolog fordítottja is igaz: addig vagyok hűséges a céghez, ameddig kihívás a munka, elegendő a fizetés. Ha ez megszűnik, váltani kell.
Ez persze nem jelenti azt, hogy folyamatosan bújni kell az álláshirdetéseket, és mindig képben kell lenni a piaci helyzettel.

De azt mindenféleképpen, hogy évről évre áttekintsük a helyzetünket, és feltegyünk magunknak egy-két kérdést:

– Mennyit haladtam előre egy év alatt?
– Hogy érzem magam?
– Milyen a cég helyzete?
– Milyen a gazdasági környezet?

A leglényegesebb, hogy feltérképezzük saját helyzetünket. Mire vagyok képes, hogyan tudom eladni magam, milyen szakterület kelendő manapság? A váltást nem lehet megúszni tanulás nélkül: megszerezni a kellő végzettséget, felfrissíteni a nyelvtudást, informatikai tudásunkat. Tudatosítanunk kell magunkban, hogy mi vagyunk a felelősek karrierünkért, nem pedig a munkaadó.

Azért is fontos, hogy mindig időben tudjunk váltani, hiszen nagyon nagy a különbség azok között, akik kényszerűségből váltanak (mert kirúgták), és akik maguktól keresnek új helyet. Az utóbbiak magabiztosabbak, nem idegesek, feszültek, és jobb pozícióból tudnak tárgyalni, ami a munkáltatónak is jobban tetszik. Ha nincs állásunk, hajlamosabbak vagyunk az első – akár nem is megfelelő – ajánlatot elfogadni.

Érdemes azt is megemlíteni, hogy az átjárás nem mindig egyszerű a különböző területek, beosztások, cégek között. Míg multinacionális cégeknél eleve működik a „job rotation”, amikor valaki a pénzügyről a marketingre kerül, de ez külső felvételnél vagy két cég között már nem jellemző. Közszférából is nehezebb a versenyszférába váltani, mert ha tetszik, ha nem, a mai napig léteznek sztereotípiák az állami hivatalnokokról (hogy fél ötkor kiesik a toll a kezükből, két és fél hónapra elvonulnak tanulmányi szabadságra, és mindent elkövetnek, hogy ne kelljen dolgozni…), amik persze nem biztos, hogy megfelelnek a valóságnak, de jelen vannak. Viszont a piac egy szegmensében kifejezetten előny a köztisztviselői múlt: pályázatokkal foglalkozó osztályon vagy egy cég közszférára szakosodott üzletágánál.