“Szerintem jóval nagyobb figyelmet kellene fordítanunk arra, hogy testünk és elménk egészséges maradjon és meg tudjon újulni. Valahogy mégsem kapcsoljuk be a védekezőrendszerünket… Engedjük, hogy olyan ételeket forgalmazzanak, és adjanak el nekünk, amit az én megítélésem szerint nem is lenne szabad élelmiszernek nevezni. Komoly részüknek nincs is tápértéke, hizlalnak, és felborítják a só-háztartásunkat, ráadásul ételallergiák kialakulásához vezetnek.”
David Suzuki
“Ha nagyon forszíroznák, bevallanám, hogy nem kedvelem az ételallergiás embereket. Idegesítenek. Mindig úgy érzem, hogy nagyon énközpontú helyzeteket teremtenek… “Nem, köszönöm, allergiás vagyok.” Miért nem csak annyit mondanak, ha kínálják őket: “Nem köszönöm”? Én nem kértem komplett kórelőzményt, csak a mogyorót adtam körbe. Próbáltam barátságos lenni, ez minden.”
Jack Dee
“Egyetlen egy dolog van, amire allergiás vagyok, és az a kritika.”
David Lee Roth
“Egyszer csak kiderült, hogy allergiás vagyok a kaviárra. Ez pedig egy tökéletes metaforája is egyben az életemnek. Abban az időben, amikor csak silány kaviárt engedhettem meg, bezzeg dugig tudtam enni magam belőle gond nélkül.”
Larry David
“Utálom a csúnyaságot. Mondjuk ki, lényegében allergiás vagyok a csúnyaságra.”
Imelda Marcos
“A dietetikusom remek munkát végzett az étrendem megváltoztatásával, miután kiderült, hogy allergiás vagyok olyan dolgokra, mint például a glutén. Vagyis nem ehetek pizzát, tésztát és kenyeret sem. Tény, hogy veszítettem valamennyit a súlyomból, de a mozgásom gyorsabb, pontosabb mint valaha és nagyszerűen érzem magam.”
Novak Djokovic
“Egy csomó dologra allergiás vagyok, ezért a hadsereg nem elutasította a belépési kérelmemet a háború alatt, így a harc helyett végül a Háborús Információk Hivatalába léptem be, amely zenét küldött Európába.”
Elliott Carter
“Mondtam valamit, amitől azt hihetted, utálom a macskákat. De álljunk csak meg. Én vagyok az egyik legelvetemültebb macskarajongó. Ha te utálod őket, akkor talán én is megutállak. Ha az allergiád nem bírja őket, akkor igyekszem tőlem telhetően a leginkább elfogadni ezt a helyzetet…”
Raymond Chandler
