“És akkor most biztos, hogy ez csak szénanátha?”
Igen! Tényleg könnyekig lehetne hatódni egy-egy aggódó munkatárs minket körülölelő élénk érdeklődésén… De valahogy mégsem lehet. Sok-sok év intenzív orrfújás, több tonna elhasznált kamillás zsebkendő elegendő terepgyakorlat és tapasztalati háttér, hogy biztosan állítsuk, hogy nem a kánikulában szinte sosem működő BKV-klíma, hanem a minden évben beköszöntő, és soha távol nem maradó pollenszezon az okozója a szakadó könnyeinknek, a dudává duzzadt orrunknak, és tüsszentésáradatnak.
“Sírtál?”
Van az az embertípus, aki a monitoráról felnézve, sok éves “padtársi” viszony után sem köti össze a nyári allergiaszezont a duzzadt szemekkel, és évről évre legalább egyszer megkérdezi, nagy-e a baj, esetleg segíthet-e. A munkatársi szándék persze nemes, de miután a sarki ábécében is aggódó szemmel kísért a pénztárosnő, és anyukádnak is fél órát bizonygattad reggel telefonon, hogy minden rendben a párkapcsolatoddal, úgy érzed elég a bizonygatásból. Mindezt pont akkor, amikor sírni tudnál a viszketéstől.
“Csak egy kis allergia. Mitől vagy úgy oda?”
Attól… Reggel ezzel kelsz, ezzel fekszel, nehéz lenne másra gondolni, ha a tünetek egész napokon, heteken át kitartóan kísérnek. Orrviszketés, fülviszketés, a szemekről nem is beszélve, és ha bármelyik ponton elbuksz, vége. Arrogáns, nőietlen vakarás, még durvább dagadás, nem beszélve a legkisebb huzat nyomán rád törő tüsszentéscunamiról. Kimerülés és szenvedés a négyzeten.
“Miért nem mozdulsz ki? Egy kis levegő jót fog tenni!”
Ezt a mondatot aktív allergiásként csakis az ellenségünk szájából tartjuk elfogadhatónak. Sokéves allergiatúlélőként pontosan tudjuk, ha dübörög a szezon, már egy lépcsőfok is kínlódás a szabadban, a harmadik grádicsszéria után meg legszívesebben oxigénpalackot igényelnénk tébé alapon… Ha egy vidám piknik első perceit jól is viseled, egy kis lágy szellő biztosan gondoskodik róla, hogy fél óra múlva a pokol tüzét érezd a szemedben.
“Sokat szipogsz még?”
A szipogás nem egy rossz szokás, vagy pótcselekvés, netán időszakos hobbi. Külső kényszer hatása miatt kialakult, kínos, dühítő folyamat, amit valószínűleg éppen maga az “elkövető élvez legkevésbé”, hiszen egy alapos orrfújás sem enyhíti a gyötrelmeket. És persze a környezet türelmetlensége sem segít túl sokat.
