Az ország kedvenc ápolója: “Soha ne menj el a nyomorúság előtt, mely tőled vár segítséget”

Hatodik jelöltünk Szabó Bernadett, aki egy magánklinikán dolgozik. Pankotai Gritti így ír róla:

Szimpatikus, mert mindenkire mosolyog, mindenkihez van egy-két kedves szava, ami a mai világban már ritkaságnak számít. Hamar megkedveltem. Tetszik, hogy folyamatosan képzi magát, így segítve az orvosok munkáját és a betegek gyógyulását. Szeretem, hogy ha bármilyen kéréssel, kérdéssel fordulok hozzá, mindenben a segítségemre van. Megnyugtató, hogy jó tanácsokkal lát el, elmondja a gyógyszeres kezeléseket és az alternatív megoldásokat is. Mindig kedves, figyelmes, előzékeny.

Kollégái pedig  így jellemezték levelükben:

Figyelem, ahogy dolgozik, ahogy szavakkal, gesztusokkal, tettekkel kommunikál. Nem is tudnám figyelmen kívül hagyni, hiszen szem- és fültanúja vagyok nap mint nap, hogyan nyilvánul meg a páciensek felé. Kedves, vidám, mosolygós, halk szavú, gyors. Figyel és figyelmes. Körültekintő, pontos, alapos, és persze rutinos. Mozdulataiból árad a szakértelem és a bizonyosság: tudja, mit és miért csinál – nem megszokásból, hanem rugalmas magabiztossággal. Kezei között szűnik a fájdalom, illan a félelem, oldódik a miértekből kötött csomó. Több mint egy évtizedes szakmai múltja, képzettsége, megalapozott tudása mozgatja kezeit, formálja segítő mondatait, irányítja cselekedeteit.

Szabó Bernadett megtiszteltetésnek vette a jelölést, meghatódottan mesélt nekünk magáról: 

“Már gyermekkoromban vonzódtam a segítő foglalkozásokhoz, így egyértelmű volt számomra, hogy ezen a pályán indulok el. Ápolónőnek lenni egy életre szóló hivatás. Ahhoz, hogy hivatásának érezze az ember, az empátia, a segíteni akarás, a kitartás és a felkészültséget nélkülözhetetlen. Mikor a munkámról kérdezgetnek, mindig egy idézet jut eszembe: »Soha ne menj el a nyomorúság előtt, mely tőled vár segítséget.«

Szabó Bernadett néven láttam meg a napvilágot. Tanulmányaimat egészségügyi és természetgyógyászati területen folytattam. Családos vagyok, 16 éves gimnazista leányom van. Jelenleg egy magánklinikán dolgozom, előtte hosszú éveken keresztül az Uzsoki Kórházban tevékenykedtem.

Az ápolás küldetés, mely megtanít minket arra, hogy ne mindig csak önmagunknak legyünk fontosak, hanem vegyük észre a másik embert. Mit is jelent számomra ez a nehéz hivatástudat? Honnan nyerhetek erőt? Hogyan tudom megőrizni mosolyomat? Valójában a betegek teszik, ők tesznek nővérré. Az évek során nagyon sok történetre emlékszem vissza. De talán a legfrissebbeket mesélem el: szép, napsütötte reggelen besétált a rendelőbe az egyik kedvenc betegem, vérvételre jött. Panaszkodni kezdett szegénykém, a lába nagyon fáj. Vigasztaló szavakkal simogattam a lelkét, miközben lefektettem az ágyra. Rögtön láttam, ez nem egy egyszerű fájdalom, annál komolyabb a probléma. Szóltam az orvosnak, aki azonnali vizsgálatokra küldte és szigorú ágynyugalomra ítélte, mivel trombózis volt a lábában. A drága idős hölgy pedig nagyon hálás volt. Nem az orvosnak, hanem nekem, az ápolónak.”

“Neked köszönhetem az életem”

“Van másik történetem is, egy kis betegemmel, aki szintén a szívem csücske. Reggel teszek-veszek a rendelőben, csörög a telefon, felveszem. Ismerős hang szól bele, kicsit gyenge és furcsa hangon. Mondja, nagyon furcsán érzi, magát szédül, próbálom nyugtatgatni és kikérdezni beszélgetésünk során. Kiderült közben, hogy stroke-ot kapott, így azonnali kórházi kezelésre szorult. Hála az égnek és az azonnali intézkedésnek, már teljesen felépült. Minden egyes találkozásunknál a szemében látom a hálát. Ezt mondta: »Neked köszönhetem az életem«. Hát kell ennél nagyobb elismerés? Nem. Ezekért a szavakért szeretem a hivatásomat és örömöt jelent számomra, hogy így teljesül be az életem. Bárhol is vagyok, bármit csinálok, nem tudom megállni, hogy ne ápoljak, segítsek. Igyekszem példát mutatni.  Mottóm:az egészség oly drága kincs, mely minden földi kincsek felett való. A nővérke nevet pedig nekik köszönhetem, a betegeimnek, munkatársaimnak, tanáraimnak, a családomnak.”

Az ország kedvenc ápolója cím eddigi jelöltjei:

• Az ország kedvenc ápolója: “Engem erre teremtett az Isten!”
• Az ország kedvenc ápolója: “A legnehezebb, amikor nem lehet segíteni!”
• Az ország kedvenc ápolója: “Naponta megtapasztalhatom, milyen öröm adni másoknak”
• Az ország kedvenc ápolója: aki a Barátok köztöt cserélte az ápolói hivatásra
• Az ország kedvenc ápolója: “Egy ápolónő vagyok, akinek a gyerekei 5 órakor mentek bölcsődébe”