„Akkor jött a díj, amikor a leginkább kellett” – vallja Kovács Adrienn. A két autista fiút nevelő anyuka olyan váltásra vállalkozott néhány éve, amire vélhetően csak kevesen képesek. Amikor rájött, hogy a mássággal küzdő családjuk az iskolában nem kap elég támogatást, sőt az autizmus fájdalmas stigmát jelent mindannyiuk számára, mégsem valami ellen, hanem valami mellett kezdett el harcolni.
Nem beletörődve, hogy másod- vagy harmadrangú állampolgárok legyenek, fejébe – de inkább szívébe – vette, hogy létrehoz majd egy olyan iskolát, ahol ők is, mások is jól érezhetik magukat. Igazából úgy tekint ma vissza arra a döntésre, hogy két út között választhattak: vagy elmennek külföldre, ahol minőségi ellátást kaphatnak a fiúkkal, mivel itthon ilyet az országban Adrienn szerint mindössze körülbelül 30 iskola és lakóotthon kínál jelenleg a 60 ezer autistának, vagy maradnak és megcsinálják maguknak azt, amire vágynak, „még ha onnantól lyukas gatyában is járnak majd”.
Persze azért egy ilyen elhatározás után sem megy minden úgy, mint a karikacsapás. A díjátadás idején még azt hitte, hogy egy budai kerületben otthonra találhatnak. De ahogy ő látja utólag, ott kevés volt benne az akarat, abban a közösségben a szülők talán nem akarták igazán, hogy sikerüljön a kezdeményezés. Aztán idén összetalálkozott azokkal, akikkel kellett. Érden, ahol ők is élnek, elindult egy tőle független kezdeményezés azért, hogy létrejöjjön egy Waldorf-óvoda, így felvette velük a kapcsolatot.
 |
| A tavalyi pedagógus nyertesek: Vigyikánné Horák Andrea, középen Kovács Adrienn, Börcsök Klára |
Közös gondolkodásba, tervezésbe kezdtek, amelynek alapját a személyiség-központú pedagógiai módszer és az áhított integráció adta. Na meg a „véletlenek” és a hétköznapi csodák. Soroljuk? Tőlük pár házra lakik egy család, akik vágytak egy ilyen közeli iskolára, de nem ismerték Adriennéket. Mígnem le nem utaztak a pécsi nagymamához, aki egy az Aranyanyukról kivágott újságcikkel várta őket, hogy ugyan keressék már fel az érdi Aranyanyut, hisz szinte szomszédok!
A díjjal járó médiamegjelenések sok kapcsolatot hoztak, sőt sok önkéntest is. Rozgonyi Orsolya, a civil ügyeket és támogatóikat bemutató Pillangó TV megálmodója is forgatott róluk filmet. Jöttek civilek, helyi vállalkozók és multicégek önkéntesei is, de a felújítás alatt lévő házban még terápiás kutya is segített. A csapat, hivatalosan a Más-Forma Egyesület, megpályázott egy, az M6-os autópálya építése miatt kisajátított állami tulajdonú, elhagyott épületet, amiről kiderült azonban, hogy a csekély forgalom miatt nem zajos és összesen nyolc szobában lehet benne dolgozni.
Az önkéntes felajánlásoknak köszönhetően olcsóbbak lettek az ablakcserék és a fűtésrekonstrukció is. Legutóbb egy közgazdász-biokertész kereste fel őket azzal, hogy még e hónapban szívesen megtervez és kialakít nekik egy biokertészetet a ház körül. Most ott tartanak, hogy az egymásra talált családok gyerekei ebben a tanévben még a veresegyházi Waldorf-iskola magántanulóiként tanulhatnak, 2014 szeptemberében pedig – 12 család részvételével – megnyithatja kapuit az érdi Waldorf Óvoda és Iskola.
Végül megkérdeztük Adrienntől, hogy vannak, hogy indult nekik most otthon az ősz? „Fáradtak vagyunk, de a fiaim, Attila és Vince is boldogok. Tudják, hogy ez egy átmeneti év most, de amikor mondom, hogy megyünk az iskolánkba vakolni vagy burkolni, akkor Atti már fut is és veszi a cipőjét, hogy ő is! Nagyon magunkénak érezzük már most a leendő iskolát, és végtelenül hálásak vagyunk a kapott sok-sok támogatásért.”
