A pszichológia szerint a hatvanas–hetvenes években felnőtt generációk nem azért lettek kemények, mert ezt választották. Inkább azért, mert egy olyan világban nőttek fel, ahol a hibáknak azonnali következményei voltak – védőháló és magyarázat nélkül. Mire tizenkét évesek lettek, megtanulták, hogy senki sem fog értük jönni, senki sem menti meg őket. Ez a felismerés olyan mélyen beleégett az idegrendszerükbe, hogy még hatvan évvel később sem tudnak segítséget kérni — akkor sem, amikor már fuldokolnak
