• Nagy bátorságra vall, hogy ikerszüléssel nem mentetek kórházba.
Csilla: Nem vagyok bátor, inkább gyáva, mert nem akartam, hogy a kórházban felesleges fájdalmat, netán méltatlan bánásmódot kelljen elviselnem. András fiam négy évvel ezelőtt otthon született, s én másodszor is beavatkozások nélkül szerettem volna szülni. Ahol lakunk, már a 28. héttől befektetik az ikreket várókat. Elborzaszt, ahogy beleavatkoznak a szülés természetes folyamatába. A burokrepesztés, gátmetszés, az infúziók és egyéb vizsgálatok fájdalmas, művi aktussá teszik ezt a csodát. A kórházban vadidegenek kezébe kerül az újszülött, holott az anyja mellett volna a helye, ezért úgy gondoltam, hogy csak akkor megyek kórházba, ha muszáj.
Feri: Manapság a szülés felelősségét az orvosra hárítják, holott nem neki, hanem a nőnek kellene megoldania a feladatot. Kórházra valójában csak komplikációk esetén van szükség.
Csilla: Ijesztgetésben nem volt hiány. Többen felsorolták, hányféle szövődmény várható, beleértve azt is, hogy mindhárman meg is halhatunk. De első szülésemről csakis jó élményeim maradtak, s reméltem, hogy ezúttal is minden simán fog menni. Orvosom elmondta, hogy a szokásosnál nagyobb esély van arra, hogy kórházban végződjön a szülés, de a gyerekek természetes úton is világra jöhetnek, ha nem nőnek nagyra. A 38. héten feljöttünk a Napvilág Születésházba. Szerencsére a vizsgálat is azt mutatta, hogy minden a legnagyobb rendben van, a gyerekek nem nőttek túlságosan nagyra.
• Ne hallgassuk el azt sem, hogy mindkét magzat medencevégűen helyezkedett el. Nálunk ilyenkor általában császármetszés mellett döntenek az orvosok, különösen először szülőknél.
Feri: A kórházba félelemmel telten megy az ember, ezért nem tud lazítani. Faros szüléseknél fontos, hogy gyorsan játszódjék le a folyamat. Erre akkor van esély, ha a szülő nő úgy érzi, hogy rendben mennek a dolgok. Angyalka, az első baba popsival előre jött a világra. Hirtelen történt mindez, észbe sem kaptunk, és már a kezünkben is volt a kislány.
Csodálatos érzés volt, hogy mindannyian jól vagyunk. Két nap múlva hazautaztunk, s azóta is minden rendben van. Életük első hónapjában egy-egy kilót híztak, csak anyatejen élnek. Bebizonyosodott, hogy jól döntöttünk. Hisz a gyermeket végül is nekünk kell felnevelnünk. Becsapja magát az a szülő, aki azt hiszi, az orvosra háríthatja a felelősséget.
Képek: Koós Tamás (Alternatal)
A cikket kivonatosan közöltük, teljes terjedelemben a Kismama 2001/áprilisi számának 16. oldalán olvasható.