Előfordul, hogy a panaszok hátterében cöliákia, vagyis köznapi nevén lisztérzékenység áll. A búza, a rozs, az árpa és a zab glutén nevű fehérjéje okozza a betegséget, mely kizárólag diétával gyógyítható eredményesen. Ha a gyermek táplálékában nem fordul elő glutén, a károsodott bélnyálkahártya helyreáll, a gyarapodás megindul, s valamennyi tünet megszűnik.
Az ételek elkészítéséhez a hagyományos lisztek helyett burgonyakeményítőt, szójalisztet, rizslisztet és kukoricalisztet, vagy ezek speciális keverékét lehet felhasználni. A diétahiba azonban a tünetek súlyosbodását okozhatja.
A lisztérzékenység többnyire a beteg egész életében fennáll, bár megfigyelték átmeneti formáit is. Ilyenkor gyógyultnak akkor mondható a beteg, ha két évvel a gluténterhelés megkezdődése után sem mutatható ki a jellegzetes bélboholyelváltozás. Hat hónapos kor előtt tehát semmiképp se kapjon lisztes ételt a gyerek, és később is csak kellő óvatossággal vezessük be étrendjébe.
A vékonybél nyálkahártyájának károsodása tejcukor felszívódási zavarhoz vezethet. Nem elég, ha a tüneteket szüntetjük meg – például a tejcukorbontó enzim mesterséges adagolásával – hanem a kiváltó okokat is meg kell keresni. Előfordulhat, hogy a hasmenést kiváltó fertőzés kórokozói károsították a vékonybél nyálkahártyáját.
A kisbaba egyre bővülő étrendjébe csak fokozatosan és egyenként vezessünk be újdonságokat, így könnyebben kideríthetjük, hogy panaszok esetén melyik étel a bűnös. Tojásfehérjét, mint gyakori, csalánkiütést is okozó allergént egyelőre ne adjunk a gyereknek.
