Baba

A kisgyermekkor alvási szokásai

A lefektetéskor zajló színjátéknak csupán elsõ felvonása az, amikor ágyba kerül a gyerek. Akár órák is eltelhetnek addig, amíg végleg legördül a függöny. S hogy közben mi történik? A repertoár igen széles: esti mese, szoptatás, ivás, simogatás, énekelgetés.




A nehéz elalvás ráadásul többnyire nem önmagában jelentkezik, hanem az éjszaka folyamán többszöri felébredéssel kombinálódik. Írásunkban olyan módszert mutatunk be, mellyel az esetek 80%-ában orvosolható a probléma. A módszer három alappilléren nyugszik. 

1. Megértés a gyermek iránt

A gyermekek testi, szellemi fejlődése nem folyamatosan és egyenletes iramban zajlik, hanem inkább a szakaszosság jellemző. A változások, kisebb, nagyobb előrelépések meglehetősen felkavaróak a kisgyermek számára, ezért igen gyakori, hogy ezekben az átmeneti időszakokban alvászavarok jelentkeznek.

Ilyen szituáció például egy éves kor tájékán a járni tanulás, az első jelentős lépés az önállósulás felé. A kicsik élvezik, hogy elszaladhatnak a mama elől, de a távolság ugyanakkor meg is ijeszti őket. Míg napközben egyre inkább az önállóságra törekszenek, lefektetéskor pont az ellenkezője megy végbe: nem tudnak betelni a mamával. Ha a szülők tudatosítják magukban, hogy a problémák oka nem az, hogy a gyermek mindenáron ellenük akar fellépni, akkor nem fognak kilátástalan hatalmi harcokba bonyolódni.





• Az elalvási nehézségek hátterében kisgyermekkorban szinte mindig az egyedülléttől való félelem húzódik meg. Ezt a félelmet bizonyos körülmények, például a fáradtság és a sötétség fokozottan felerősítik.
• Este már nincs semmi, ami ezt a félelmet olyan hatásosan ellensúlyozná, mint napközben a rengeteg felfedeznivaló és újdonság. A nyugalom és a csönd hangsúlyozzák a magányosság érzését.
• A gyermeknek azt is meg kell tanulnia, hogy az elválás, egyedülmaradás érzésével magában is boldoguljon.

Közben persze fél, ezért szülei támogatására valamilyen formában feltétlenül szüksége van. Ha a szülők napközben bátorítják a gyermek önállósulási törekvéseit, este kevesebb problémára számíthatnak.


2. Az anya tehermentesítése


Az elalvás körüli cirkuszok senkinek sem jók. A gyermek is látványosan szenved tőle. Az anya – többnyire neki kell lefektetnie a gyermekeket – sokszor már előre tart az este menetrendszerűen bekövetkező veszekedéstől. A feszültség, a pocsék hangulat elronthatja az anya-gyerek kapcsolatot is. Olyan ördögi kör alakul ki, melyből egy idő múlva már nehéz kilépni.

A kimerültség és a kialvatlanság a leggyakoribb okai a gyermekkel szemben megnyilvánuló ingerültségnek, türelmetlenségnek és agressziónak. Ahhoz, hogy a kialakult helyzetből továbbléphessünk, legelőször az anyát kell tehermentesíteni:





• A lefektetés ne legyen kizárólag a mama dolga. Legalább hétvégeken dobja be magát a papa is, ha másképp nem megy, hetente kétszer bízzuk a nagyszülőkre vagy bébiszitterre a lefektetést.

• Gondoskodjunk róla, hogy a mama is, papa is végig tudjon aludni zavartalanul hetente legalább két éjszakát egymás után. Így megelőzhetjük a kimerültség miatti depresszió kialakulását.

• Tegyünk róla, hogy a lefektetés olyankor történjen, amikor a gyerek már fáradt. Alváslaborokban figyelték meg, hogy a gyermekeknek azonos időpontokban visszatérő mélypontjai vannak, pl. 19 órakor, majd 20.30-kor. Az a legegyszerűbb, ha erre az időszakra időzítjük az ágyba bújást.

Reggel idejében ébresszük fel a gyereket, ne hagyjuk, hogy ilyenkor pótolja az este kihagyott alvást. Azonnali eredményt ne várjunk ezektől az intézkedésektől, jó néhány nap eltelik, mire éreztetik hatásukat. Az is előfordulhat, hogy egyáltalán nem érünk célt az alvási szokások megváltoztatásával, ez ugyanis alkati sajátosság is lehet. Egy kis „baglyot” sohasem fogunk tudni a hajnali kelésre átprogramozni. Az alkati sajátosságoktól függetlenül azonban elvárhatjuk a gyermektől, hogy bizonyos mértékben alkalmazkodjon a család alvás-ébrenlét ritmusához.

• Ne hagyjuk a délutáni alvást túl hosszúra nyúlni, s gondoskodjunk róla, hogy a délutáni lefektetés ideje se csússzon túl későre.






3. Mi könnyíti meg az elalvást kisgyermekkorban ?


• A lefektetés előtt kb. egy órával fejezzük be a sok mozgással, bunyóval, futkosással járó játékokat. Olyasmit csináljunk a gyermekkel együtt, ami intenzív testközelséggel jár. Jó ötlet a képeskönyvnézegetés, egy ujjbábokkal előadott egyszerű kis mese, miközben ölben tartjuk.

• Alakítsuk barátságos, otthonos kuckóvá az ágyát. Tegyük bele kedvenc plüssállatait, szereljünk fel esetleg zenélő játékórát, amit mindig lefektetéskor indítunk el. Sokat segíthet egy vidám, meleg színekkel díszített falvédő, és egy gyenge éjszakai fényforrás.

• Ha a gyerek nem beteg, érdemes a saját ágyába lefektetni, hiszen arra törekszünk, hogy megtanulja az egyedül elalvást. Ez azért is ésszerű megoldásnak tűnik, mert a szülők később fekszenek le aludni, s csak a gyerek elaltatásának kedvéért bújnának ágyba korábban. Aki nem akarja, hogy gyermeke éjjel a szülői ágyba bújjon, ragaszkodjon ehhez a döntéséhez következetesen. Előfordulhat, hogy éjszaka akár tízszer egymás után is vissza kell küldeni a helyére.

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, az nlc Facebook-oldalán teheted meg.

Címlap

top