Mit mond az alváskutató?

– Szinte minden újszülött azzal a képességgel születik, hogy számára megfelelő ritmust kövessen az alvás és ébrenlét között. Olyan ritmust, ami biztosítja a pihenését, egészséges fejlődését. Ennek ellenére a gyermekek 20-30 százalékánál jelentkeznek alvással kapcsolatos problémák, amelyek gyakran az egész család éjszakai nyugalmára kihatnak.

– Léteznek orvosi szempontból is alátámasztott alvászavarok kisgyermekkorban?
– Természetesen léteznek, de szerencsére a gyermekkorban jelentkező panaszok döntő részét a kicsi általában négy-ötéves korára kinövi. Ezek a problémák gyakran normális idegrendszeri fejlődéssel járnak együtt, és a rossz szokásokkal, neveléssel kapcsolatosak. Éppen ezért a gyermekkori alvászavarok diagnosztikájának kulcsa a részletes klinikai kivizsgálás.

– Milyen betegségekre gyanakodhat az orvos rosszul alvó kisgyermek esetében?
– Alvászavarokat okozhatnak légúti és neurológiai rendellenességek, pszichológiai és pszichiátriai problémák. Gyermekgyógyászok, gyermekpulmonológusok, gyermekneurológusok, fül-orr-gégészek, pszichológusok, fejlődés-neurológiával foglalkozó szakemberek egyaránt találkoznak alvászavarokkal. Sajnos, hazánkban még nem elterjedt szakterület az egyes országokban már önálló alvásmedicina, mely bizonyos esetekben több szakember együttműködését igényli.





– Mit tehet az a szülő, aki józanul felmérte, hogy gyermekénél nem csak időnkénti nyűgösség, fogzás, késő esti feldobottság, rosszul kialakított szokások okoznak alkalmanként álmatlanságot, ám az orvos azzal hárítja el a kivizsgálást, hogy ilyesmi minden gyereknél előfordul. Majd elmúlik magától.
– Mint említettem, az esetek egy részében ez valóban így van. Ám az anyák kiváló ösztönökkel rendelkeznek, pontosan érzik, ha többről, másról van szó. Fontos szempont lehet, ha a gyermeknek egyéb zavaró tünete is van. Azt tanácsolom, először gyermekorvosukkal beszéljenek, aki segít majd abban, hogy megfelelő szakemberhez kerüljenek.

– Mennyit kell aludni egy gyermeknek?
– Az újszülöttek alvása mind mennyiségileg, mind minőségileg különbözik az idősebb gyermekek illetve felnőttek alvásától. Ők még napi 18 órát alszanak, és ez az alvásmennyiség egyéves korra fokozatosan 14-15 órára csökken. Az alvás-ébrenlét fázis 3-4 óránként váltakozik. A felnőttekre jellemző ritmus csak később alakul ki, de érdekes, hogy a reggeltől estig, illetve az estétől reggelig terjedő két időszakban az alvásmennyiség már születéstől kezdve nem egyforma, több esik az este nyolc óra utáni időszakra. Egyéves korban már kétszer annyit alszik a baba éjszaka, mint nappal, óvodáskorra pedig a hosszú éjszakai alvás mellett már csak egyetlen nappali – a délutáni alvás – marad meg.

– Lehet-e valamilyen módon siettetni, hogy az újszülött elhagyja az éjszakai szopást, és végre az anya is végigaludhassa az éjszakát?
– Igen nagyok az eltérések a babák között. Annyit mindenképpen megtehetünk, hogy az esti szopást, ha csak a baba nem jelzi, hogy éhes, kicsit kitoljuk, éjszaka pedig csak akkor szoptatunk, amikor magától felébred. Nagyon hamar, akár egy-két hónapos korára is elérkezhet az idő, amikor az esti szopás után legközelebb hajnali négykor, ötkor jelzi, hogy üres a pocakja. És innen kezdve szinte naponta hosszabb lesz az egybefüggő éjszakai pihenés. Kövessük a ritmusát, próbáljunk ráhangolódni az igényére.





– Amíg szopik éjszaka is, addig legalább tudjuk, mi a teendő. Akkor válunk teljesen tanácstalanná, amikor a négy-öt hónapos csecsemő éjszaka felriad, és órákon át sír.
– A felnőttekhez hasonlóan minden kisbaba éjszakánként négy-öt alkalommal felszínesebb alvásszakaszba ér, és ilyenkor könnyebben felébred. Ez az ébredés optimális esetben azonban nem is tudatosul, apró mozgások, fejfordítás, cuppogó hangok, a légzési ritmus változása jelzi az új alvási ciklust. Egyes csecsemők azonban teljesen éberré válnak, és időre van szükségük, amíg újra elálmosodnak. Alvászavarról akkor beszélhetünk, ha a hat hónapnál idősebb csecsemő legalább hetente öt éjszaka, éjszakánként legalább egyszer felébred. A szülők sokféle „trükköt” bevetnek, melyek rossz altatási szokássá merevedhetnek. Pedig legtöbbször elég, ha a csecsemőt kedves szavakkal megnyugtatjuk, megsimogatjuk, és a baba előbb-utóbb visszaalszik. Ahhoz azonban, hogy a szülő az éjszakai ébresztéseket nyugodtan tűrje, szükséges, hogy életritmusával is alkalmazkodjon a csecsemőjéhez. Ha arra lehet számítani, hogy a következő éjszakát sem fogja zavartalanul végigaludni, inkább ő is aludjon egyet napközben. Fontosabb, hogy kipihenje magát, mint hogy a házimunkával legyen napra kész, mert ha éjszaka megszólal a kis „vekker”, hamar elfogyhat a türelem. Az anya ilyenkor esetleg türelmetlen, kiabál, csapkod, mert napról-napra kimerültebb. A gyerek persze érzi az ideges légkört, és most már jó oka van rá, hogy ne tudjon elaludni.

– Rontunk a helyzeten, ha a kicsit az ágyunkba engedjük?
– Akkor nem baj, ha azt tekintjük természetesnek, hogy olykor, vagy akár rendszeresen a szülők ágyában alszik. Csak akkor van probléma, ha ez a másik szülőt zavarja, hiszen a házaspárnak szüksége van az intimitásra.

– Panaszkodnak arról is, hogy a baba este nem tud elaludni.
– A gyerek tanulási folyamat során sajátítja el, hogy egyedül is tudjon aludni. Ezt a folyamatot idegrendszeri és értelmi fejlődés, személyiségjegyek, környezeti hatások és később pszichés problémák befolyásolják. Csecsemő- és kisdedkorban az elalvás nehézségei ugyancsak a szülőnek jelentenek megterhelést. A csecsemők még nem rendelkeznek azzal a képességgel, hogy kifárasszák magukat.

– Erre találták ki az altatódalt, a mesét…
– És sok mást is. Ki kell alakítanunk olyan esti szertartásokat, amik egyértelműen jelzik, hogy elérkezett az alvás ideje. Fontos, hogy a gyerek ne azt érezze, szülei meg akarnak tőle szabadulni, és az igazán izgalmas dolgok majd ezután következnek. Ha a gyermek azt érzi, nincs rend, ami mindenkire nézve kötelező, akkor állandó alku tárgya a lefekvés ideje.





– Mire a gyerekek felnőnek, a szülők egy része is alvásproblémákkal küszködik. Van valami összefüggés a gyermekkori és a felnőttkori alvásproblémák között?
– Nincs olyan megfigyelés, hogy a rossz alvó gyerekből feltétlenül álmatlanságtól szenvedő felnőtt lesz. A felnőttek problémái teljesen más tőről fakadnak, mások az okok és a terápia is. Stressz, kimerültség, hormonális változások, családi konfliktusok, testi és lelki betegségek befolyásolják alvási képességeinket. Azt viszont megfigyelték, hogy a szülők egy jelentős része éppen ebben az időszakban válik rosszul alvóvá, s a krónikus kialvatlanság krónikus alvászavarrá válhat.

– Saját tapasztalatai is vannak a gyerekek alvásával kapcsolatban?
– Igen, van egy négyéves fiam és egy öt és fél éves lányom.

– Biztos vagyok benne, kitalálja, mit szeretnék végezetül megkérdezni…
– Nagyon szerencsések voltunk, mert a gyermekeink két hónapos koruktól fogva végigaludták az éjszakákat. Úgy gondolom, hogy az alkati adottságokon túl ehhez nagy szerencse is kell, mert bár sok múlik a nevelésen, az otthon légkörén, de mikor elkezdődnek az esti jelenetek, az éjszakai virrasztások, a legtürelmesebb szülő is rossz taktikához folyamodhat. Előfordulhat, hogy hibát hibára halmoz, s rossz alvási szokások alakulnak ki a családban.


Néhány jó tanács:
• Ne ragaszkodjunk ahhoz, hogy a csecsemő külön szobában aludjon
• A lefekvést ne büntetésnek érezze a gyerek
• A gyermekszoba legyen megfelelő az alváshoz: legyen csendes nyugodt, barátságos, tele vidám színes puha játékkal
• Engedjünk a gyerek ésszerű kéréseinek (résnyire nyitott ajtó, égve hagyott kislámpa, ágyba vihető puha játékállat), de ne hagyjuk, hogy különféle kifogásokkal halogassa a lefekvést
• A gyerek legyen elég fáradt az alváshoz, lefekvés előtt három órával ne aludjon
• Szánjunk időt a lefektetésre, ragaszkodjunk a kialakult rituálékhoz

Dr. Novák Mártát telefonon a 317-56-84 számon lehet megkeresni.