Ma már a környező országokban szinte mindenütt sikeresen folyik a program, a szülészeti részlegek többsége megfelel az UNICEF által megszabott szempontoknak. Itthon a szülészetek tíz százaléka sem került be a “címvédők” sorába. Három éve nem adtak át új oklevelet a hazai felmérőbiztosok. Az UNICEF Magyarországi Bizottságának igazgatóját, Kecskeméti Editet kérdeztem a jelen helyzet okairól.
– “Az évszázad baklövése volt elkülöníteni az újszülötteket édesanyjuktól”, nyilatkozta néhány éve az Egészségügyi Világszervezet (WHO) szülészeti szekciójának vezetője. Vajon miért olyan nehéz őket visszaadni? Miért folyik ilyen döcögősen hazánkban a program?
– Alapvető bajnak azt tartom, hogy a jelentkező kórházi osztályok dolgozói maguk sem tudják, milyen nagy fába vágták a fejszéjüket. Nem elég a babaágyat az anyáé mellé állítani. Ahhoz, hogy optimális feltételeket teremtsenek egy szülészeti osztályon a szoptatáshoz, elsősorban nem a berendezést, hanem az összes dolgozó szemléletét kell megváltoztatni. Ez nem megy egyik napról a másikra. Hat olyan kórház is van, amelyik az utóbbi években pályázott a címre, de sajnos többüknél teljesen megalapozatlan volt a jelentkezés. A személyzet elméleti és gyakorlati kiképzése és némi időráfordítás meghozta volna a gyümölcsét, de elillant a kezdeti lelkesedés.
– Több szülészeti osztály vezetőjétől hallottam, hogy azért nem erőltetik például az éjjel-nappali együttes elhelyezés bevezetését, mert maguk az anyák zárkóznak el előle.
– Ilyen visszajelzéseket mi is kapunk, de amint utánanézünk a dolognak, kiderül, hogy inkább az intézmény munkatársai azok, akik nem igazán elkötelezettek a bababarát gondozási forma mellett, így a kismamákat sem látják el megfelelő információkkal. Az anyák a tájékoztatás hiánya miatt nem szeretnének együtt lenni a babájukkal. Érdekes módon Győrben, Esztergomban vagy Ózdon fel sem merül ez a probléma. Győrben a védőnőket a kórház rendszeresen meghívja továbbképzésre, esetmegbeszélésekre. Ebben a körzetben egészen biztos, hogy a kismamák már a terhesgondozás során azonosulnak a bababarát elvekkel, talán fel sem merül bennük, hogy jobb lenne, ha a várva várt kisbabától néhány szobányi távolságban töltenék el a szülés utáni első napokat.
– Külföldön miért folyik gördülékenyebben a program?
– Lengyelországban, Csehországban az állam teljes egészében fölvállalta az irányítást. Állandó koordinátort alkalmaznak, s egy felelős szervezet főállású munkatársai foglalkoznak a programmal. Itthon főleg civil szervezetek dolgoznak az ügyért. Ezek vagy kapnak pénzt, vagy nem, épp az aktuális egészségügyi vezetés által megállapított prioritások szerint. Nagyon fontos a szemléletmód kérdése is. A külföldi szakemberek általában egyetértenek abban, hogy ez egy jó és nagyon fontos dolog. Nálunk van olyan egészségügyi vezető, aki még ott tart, hogy a program elnevezésével sem ért egyet. Odáig el sem jut, hogy mi van a név mögött? A szakemberek itthon két pártra szakadtak. Megnehezíti a dolgunkat, hogy az orvosképzésben sem jelentek még meg a korszerű szoptatási ismeretek. A frissen végzett védőnők ebben előbbre tartanak, mint a gyermekorvosok.
– Olvasóink nem egyszer írnak arról, hogy a bababarát kórházban olyan gyakorlatot tapasztalnak, ami nem igazán támogatja a szoptatást. Külföldön is előfordul ilyesmi, emiatt javasolja a “programgazda” a címmel rendelkező kórházak újrafelmérését.
– Sajnos jól tudom, hogy a kórházi személyzet lelkesedésének csökkenése, a dolgozók gyakori cserélődése, esetleg az osztály vezetőinek változása miatt romolhat az ellátás színvonala. Szükség lenne az újrafelmérésre, de ez nem jelentené azt – és külföldön sem jelenti -, hogy aki “megbukik a vizsgán”, attól elvennénk a bababarát kórház címet. Ez ártana a program folytatásának, fölöslegesen gerjesztene indulatokat. A teendő az volna, hogy az újrafelmérés során felszínre került hibákat a kórház dolgozóinak képzésével és más támogató módszerekkel orvosoljuk. Sajnos ez is pénz kérdése, hiszen nálunk a nemzetközileg elismert felmérőbiztosok és a képzéssel foglalkozó szakemberek szabadidejükben végzik ezt a munkát. A valódi megoldás az angliai példa volna, ahol főállású munkacsoport foglalkozik ezzel, és így folyamatosan tudják követni a kórházak munkáját, a jelentkezők előrehaladását, és meg tudják tervezni a szükséges lépéseket.
2001 januárjában tizenhatezer bababarát kórház címmel rendelkező szülészeti intézmény működött a világ százharminckét országában. Hazánkban a száz szülészet közül kilenc nyerte el a címet: a debreceni női klinika, a győri, a salgótarjáni és a miskolci megyei kórház, a budapesti MÁV kórház, a Szent István és a csepeli kórház, valamint az esztergomi és miskolci városi kórház. Hárman várományosai a címnek, és további négy érdeklődőt tartanak számon.
Összehasonlításként: Svédország minden szülészete elnyerte a bababarát címet.
Kanadában több kórház is teljesítette a cím eléréséhez szükséges tíz lépést, mégsem kaphatták meg a címet, mert ingyenes tápszermintákkal, illetve leszállított árú tápszerrel látták el az újszülötteket.
