Krumplipürétõl a lapcsánkáig

A burgonya alapvető élelmiszer hazánkban. Mivel annyira mindennapos fogás, szinte eszünkbe sem jut azon gondolkodni: hogyan hat a burgonya fogyasztása egészségünkre. Pedig jó, ha tudjuk: a krumpli kiváló fehérje, C-vitamin-, káliumforrás, és rostanyagot is tartalmaz. A háziasszonyok nagy részét persze nem a krumpli biológiai értéke varázsolja el, hanem az elkészítési módok sokfélesége.


Eleinte ne használjuk többféle hozzávalót

Ha az anyatejes krumplipürét már szívesen elfogadja a gyermek, keverhetünk hozzá almát, barackot, sütőtököt, így változatos, értékes kiegészítő ételt készíthetünk, amivel eleinte napi egy-két szoptatás után kínáljuk meg a babát.





Vigyázat, ne használjunk megzöldült fiatal gumókat! Az ilyen burgonya olyan alkaloidokat (chaconin és szolanin) tartalmaz, amely felnőtteknél is mérgezést okoz. A szolaninmérgezés jele: migrén, hányinger, álmosság és láz. A burgonyacsíra fogyasztása is hasonlóan veszélyes, ezért, ha lehet, ne használjunk csírázott burgonyát – különösen babaételbe ne, vagy ha muszáj, távolítsuk el a csírát.

A frissen szedett krumpli jelentős mennyiségű C-vitamint tartalmaz. Sajnos ez a fontos vitamin az idő előrehaladtával fokozatosan lebomlik. A vitaminveszteség sütés, de még inkább a bő vízben főzés hatására tovább csökken. Legkíméletesebben úgy készíthetünk burgonyaételeket, ha a krumplit héjában sütjük, vagy héjában, kuktában főzzük. A kuktába tett, tisztára mosott krumplira kevés (kb. 2dl) vizet tegyünk, és forrástól (pöfögéstől) számított hét perc múlva vegyük le az edényt a tűzről.


Krumplis tippek:

• Ha kuktában főzzük a krumplit, igyekezzünk hasonló méretű gumókat kiválasztani, máskülönben a kisebb szemek szétfőnek, míg a nagyok kemények maradnak.





• A vitaminvesztés annál nagyobb, minél kisebb szeletekre vágjuk a krumplit. Ha vízben főzzük a burgonyát, legjobb, ha a főzőlét is felhasználjuk. Leveshez, vagy más ételhez is keverhetjük, de önálló fogást is készíthetünk belőle.

• A krémesre tört főtt krumpli nem csak babák táplálására alkalmas: a legtöbb főzelékfélében és levesben kiválóan helyettesíti a rántást, habarást. Ezzel az eljárással sokkal egészségesebbé tehetjük még a hagyományos magyar konyha ételeit is.

• Héjában főtt krumpliból általában salátákat és burgonyás tésztából készült ételeket (gombóc, nudli) szoktak készíteni. Kevesen tudják, hogy nagyon finom belőle a krumplipüré is. Ha az áttört krumplihoz vajat, tejet, esetleg egy kis reszelt sajtot keverünk, tartalmas, finom köretet szolgálhatunk fel a családnak, és persze a babának.


Mivel társítsuk a krumplit?

A burgonya jó fehérjeforrásnak számít. Ha a teljes tojást tökéletes fehérjeforrásnak tekintjük, tehát egy elméleti „fehérjeversenyben” a maximális 100 pontot kapja, akkor a burgonya (fajtájától függően) 71-98 pontot kap, s ezzel megközelíti a magas fehérjetartalmukról híres hüvelyeseket. Persze, a burgonya fehérjéje nem teljes értékű, vagyis nem tartalmazza az összes aminosavat, amire szüksége van az emberi szervezetnek.





Ha a különböző típusú aminosavakat tartalmazó ételeket együtt szolgáljuk fel, a menü biológiai értéke könnyen megközelítheti a 100 pontot. Az élelmiszerek ilyen módon való társítása – azaz a fehérjekomplettálás – a fehérjék biológiai hasznosíthatóságát is növeli.

Nagyon fontos, hogy az élelmiszereket úgy párosítsuk össze, hogy aminosav tartalmuk kiegészítse egymást, így a keverék aminosav összetétele az anyatejéhez hasonlítson. Ez persze nagyon szigorúan és tudományosan hangzik, de valójában nem olyan bonyolult: csak néhány alapanyag társítást kell megjegyeznünk hozzá.

A burgonya például gabonaliszttel (nudli, krumplis tészta), rizzsel, vagy tejtermékekkel (vajaskrumpli, lengyeles rakottkrumpli) kombinálva ad ideális aminosavtartalmú elegyet. Előnyös fehérjekombinációt kapunk, ha hüvelyeseket gabonafélékkel, hüvelyeseket dióval, mogyoróval, tejet, tojást, sajtot növényi alapanyagokkal, zöldségféléket gabonafélékkel adunk együtt.