Nem csak búza van a világon

Egyes kultúrákban, főként az északi országokban általános, hogy az anyatej után az első étel valamilyen tejjel készített kása. Ma már tudjuk, hogy a tehéntej korai bevezetése a csecsemőtáplálásban több szempontból sem előnyös, ezért a korszerű gyermekélelmezésben a tejes kásáknak egy éves kor előtt nincs helye.

Annak viszont semmi akadálya, hogy a gabonaféléket dara formájában, anyatejjel vagy vízzel elkészítve féléves kor után beépítsük a kisgyermek étrendjébe. Az azonban fontos, hogy ha valamilyen oknál fogva mégis fél éves kor előtt kezdjük meg a kiegészítő táplálást, próbáljuk kerülni a búzát, rozst, az árpát és a zabot. Ezek ugyanis tartalmazzák a glutén nevű fehérjét, mely allergiás panaszokat okozhat, illetve kiválthatja a lisztérzékenységet.


Kezdjük rizzsel!

Biztonságosabb, ha inkább kukoricából és rizsből készült papit tálalunk a kisbabának. Kényelmes megoldás lehet (különösen, ha kis mennyiségű kiegészítő táplálékra van szükség), ha vásárolunk egy doboz tejmentes bébi gabonapelyhet, s ebből mindig csak keveset használunk fel.





A legkíméletesebb a natúr rizspehely, amit anyatejjel felengedve kiegészítő táplálékként, vagy más ételek sűrítőanyagaként használhatunk. A fehér rizs az egyik legmegbízhatóbb táplálék, nálunk szinte soha nem okoz allergiát. A távol-keleti országokban sokáig élt az a szokás, hogy ha az újszülött valamiért nem szophatott, rizspéppel táplálták, amíg szoptatós dajkához nem került.

A nálunk általánosan használt fényezett fehér rizs élettani értéke nem túl magas. A barna rizs ellenben értékes anyagokat tartalmaz. A csecsemőtáplálásban mégis a fehér rizst részesítjük előnyben, legalábbis addig, amíg a gyermek megtanul rágni. Barna rizsből ugyanis nem lehet olyan puha, krémes ételeket főzni, mint hántolt rizsből. A kukorica a rizshez hasonlóan gluténmentes, ezért fontos szerephez jut a lisztérzékenység diétájában.


A zab sokoldalú és finom





Értékes ételünk a zab, mely fehérjében igen gazdag, s emellett sok vitamint, káliumot, magnéziumot és vasat is tartalmaz. Gyermektáplálékként már fél éves kortól szóba jöhet.

Vásároljunk zsenge zabpelyhet, majd őröljük néhány pillanatig kávédarálóban vagy aprítógépben. A darálék felhasználásával tejbegríz állagú, de annál sokkal értékesebb és finomabb kását készíthetünk. A főzési idő csökken, és a vitaminokat is kíméljük, ha legalább egy órával előbb beáztatjuk a zabpelyhet.


Próbáljuk ki a kölest is!

A köles ritka vendég egy átlagos háztartásban, pedig tápanyagokban jóval gazdagabb a többi gabonafélénél. Sok vasat, B-vitamint tartalmaz, és szilíciumtartalma sem elhanyagolható.





Sőt, az egyetlen olyan ételünk, amely lúgos kémhatást teremt a szervezetünkben – ennek nagy szerepe van az anyagcserebetegségek megelőzésében. Háromszoros mennyiségű vízben szinte péppé lehet főzni, ezért már a második félévben adhatjuk kisbabánknak.


Változatos ízek hajdinával és rozzsal

A rozs kevésbé értékes gabona, alacsony fehérjetartalma miatt nehéz is vele bánni sütés közben. Különleges, savanykás íze mégis változatossá teheti az étrendet, ezért kár volna lemondani róla. Legjobb, ha a teljes kiőrlésű rozslisztet búzaliszttel keverve használjuk, a tészta így könnyebben kezelhető lesz.





Biológiai értelemben nem gabona a kukorica és a hajdina, de konyhatechnikai szempontból mégis ebbe a csoportba soroljuk mindkettőt. Kukoricadarából kiváló sós és édes ételeket készíthetünk a csecsemő fél éves kora után. Csupán arra kell vigyáznunk, hogy ezt az alapanyagot tovább kell főzni, mint a búzadarát. Előáztatással ebben az esetben is csökkenthetjük a főzésidőt.

A hajdina a sóska rokona. Magja ősidők óta táplálkozásunk részét képezi. Magas fehérje, vas és ásványianyag tartalma értékes alapanyaggá teszi. Határozott íze nem mindenkinek ízlik. Édesen és sósan is elkészíthető, kisgyermekek is nyugodtan kaphatják.


Mitől teljes kiőrlésű?

A mi éghajlatunkon a búza a legnépszerűbb, leggyakrabban fogyasztott gabona. Az utóbbi századokban a malomipari feldolgozásnak köszönhetően könnyen emészthető, laktató, de táplálkozásélettani szempontból szinte értéktelen termék lett a búzaliszt. Az őrlés során ugyanis eltávolítják belőle a nagy értékű, de az eltarthatóságot csökkentő olajos csírát, valamint a rostos termésfalat és maghéjat.





A teljeskiőrlésű – más néven Graham – lisztben viszont a maghéj kivételével benne maradnak ezek az alkotóelemek. Az ebből készült tészta nehezebb, keletlenebb, de jóval ízesebb, mint a puha fehérkenyér. Törekedjünk tehát arra, hogy a család és a kisgyermek étrendjében ne csak finomlisztből készült ennivalók szerepeljenek.


Tippjeink:

• Készítsük a habarásokat teljes kiőrlésű búzalisztből.
• A sütemények többségénél is felhasználhatjuk alapanyagnak, ha másként nem is, legalább fele-fele arányban. 
• Fasírtok, töltelékek készítésénél zsömle helyett használjunk Graham-cipót vagy barnakenyeret
• Krémlevesekbe, főzelékekbe búzacsírát, zabpelyhet is tehetünk sűrítőanyagnak.