Dr. Szekeres Lajos főorvossal, aki 1995-ig a budapesti Szabolcs utcai klinikán dolgozott, s azután került Ceglédre, először arról beszélgettünk, mi lehet az oka annak, ha a kismama keserű élményekkel, elégedetlenül tér haza a szülészetről.
„Harmincévi munka után az a véleményem, hogy nálunk a betegjogok megelőzték az egészségügy fejlődését. Olyasmit kérnek számon rajtunk, ami teljesíthetetlen. Ha például a nyugat-európai normák szerint működne az ultrahang-vizsgálónk, egy óra alatt csupán négy-öt beteget volna szabad ellátni. Ehelyett a délelőtti rendelésen több mint negyven kismamát vizsgál a kolléga. Így nem jut idő arra, hogy hosszasan magyarázzon, sőt a tévesztés veszélye is óriási.
Az én energiám arra megy el, hogy egyáltalán legyen az osztályon olyan korszerű készülék, amellyel észrevehető a rendellenességek egy része. Ilyen túlterheltség mellett érthető, ha nem jut annyi idő egy betegre, amennyire szükség volna – noha a törvény valóban kötelezővé teszi a részletes felvilágosítást.
Nyugat-európai normákat kérnek számon hazai viszonyok közepette – pedig már az is csoda, hogy még működik az egészségügy. Az orvosok rendkívül alacsony bérekért valószínűtlenül magas kockázatot kénytelenek vállalni. Nem véletlen, hogy az egykor presztízsszakmának számító szülészet-nőgyógyászat ma már nem vonzó pálya.
Másrészt az elmúlt negyven évben szokványos gyakorlattá vált hálapénz-rendszer nem megalapozott elvárásokat ébreszt a betegekben. Valójában nem is tudják, hogy pontosan miért fizetnek. Azt hiszik, egészséges gyermeket, szövődménymentes szülést vásárolhatnak azért az összegért, amit átadnak, pedig az orvos nem kivételezhet: tudása legjavát nyújtja valamennyi betegnek, akit el kell látnia, függetlenül attól, hogy fizetett-e.
Azt azonban nem tudja biztosítani, hogy minden rendben is lesz, hisz nem mindenható. A szülések nyolcvan-nyolcvanöt százaléka simán lezajlik, a többinél sokszor nem lehet tudni, mire számíthatunk.”
Nem fektetjük feleslegesen a kismamákat
Szekeres főorvos és munkatársai nemrégiben svédországi tanulmányúton vettek részt. Ott ismeretlen fogalom a hálapénz, a beteg minden ellátási formáért szabott árat fizet. Szülés után többnyire tizenkét óra elteltével hazatérnek az édesanyák, s a negyedik napon kontrollra mennek. A sima, szövődménymentes szüléseket szülésznők vezetik, gátmetszésre csak ritkán kerül sor. A személyi és tárgyi feltételek összehasonlíthatatlanul jobbak.
Természetesen megkérdeztük, megvalósíthatónak érzi-e az ottani gyakorlatot Magyarországon is. A gátmetszéssel kapcsolatban Szekeres főorvos elmondta, hogy az itthoni gyakorlat kétségtelenül revízióra szorul, valószínűleg jóval kevesebb gátmetszésre lenne szükség, mint amennyit valójában végeznek.
Ugyanakkor az is tény, hogy sok későbbi szövődményt meg lehet előzni a vágással, mely egyértelműen a szülő nők javát szolgálja. A kedvező svédországi tapasztalok azzal is összefügghetnek, hogy az ott élő emberek egészségügyi ismeretei szélesebb körűek.
A ceglédi szülészeten ügyelnek arra, hogy a vajúdás alatt ne fektessék feleslegesen a kismamákat. A beavatkozások számát igyekeznek csökkenteni. Amnioszkópiára (a magzatvíz műszeres megtekintése ép burok esetén) a szülőszobán csak igen ritkán kerül sor.
Enni, inni nem lehet a vajúdás alatt, ha elhúzódik a szülés, infúzióval pótolják a folyadékot. A fertőzések elkerülése érdekében egyszer használatos felszereléseket alkalmaznak. Noha Szekeres főorvos korábbi kutatási területe az epidurális fájdalomcsillapítás volt, a módszer jelenleg nem vehető igénybe az osztályon.
„Az EDA-nál adódhatnak szövődmények. Ezért csak az alkalmazhatja, aki a szövődmények elhárításában is járatos. Amíg nem áll rendelkezésünkre éjjel-nappal a megfelelő végzettségű aneszteziológus szakember, addig el kell tekintenünk ettől a korszerű fájdalomcsillapítási formától.”
Az édesapa jelenleg nem mehet még be a császármetszésekre, de Szekeres főorvos szerint ezen akár változtatni is lehetne. Bíró Jánosné Marcsi szülésznő azonban megjegyezte, hogy huszonkét év alatt, mióta a ceglédi szülészeten dolgozik, még sosem igényelte ezt senki.
Amikor a kismama a szülészetre érkezik, először vérvételre, majd beöntésre és borotválásra kerül sor. Ezután a kismama lezuhanyozik kórházi fertőtlenítőszerrel, és hálóinget kap.
Juhász Ildikó szülésznő elmondta, hogy a párok hatvan-hetven százaléka együtt szül. Két kísérő is érkezhet a kismamával, de egyszerre csak egy lehet bent vele a szülőszobán, szükség esetén válthatják egymást.
A normális szülésekbe ritkán avatkoznak bele, mert az a tapasztalat, hogy a magzat rosszabbul bírja a mesterségesen keltett fájásokat. A kitolási szak alatt már fekszik a kismama. Előfordult már az is, hogy a szülőszobán szoptatott az újdonsült édesanya, de Bíróné Marcsi szerint általában olyan kimerültek ilyenkor, hogy inkább később kerítenek sort az első szoptatásra.
A szülés utáni megfigyelési időszakot együtt töltheti a pár, az újszülött azonban a csecsemőosztályon tölti az első huszonnégy órát, csak a szoptatási időpontokban viszik ki édesanyjához.
Kókai Nagy Ferencné, Erzsi főnővér a gyermekágyas részleget mutatta meg nekünk. A huszonegy ágyból hat a posztoperatív kórteremben található. Ide kerülnek a császáros kismamák, akik csak a harmadik nap után kérhetik áthelyezésüket rooming-in kórterembe.
A műtéti szülés után négy órával szophatnak először az újszülöttek. Kizárólag tizenkét órás együttes elhelyezést vagy hagyományos csecsemőosztályosat lehet kérni, mert a személyi feltételek csupán ezt teszik lehetővé, egyedül ennek a biztonságos üzemeltetését tudják biztosítani. A főnővér szerint sokan még a tizenkét órás babás szobát sem kérik, különösen a többedszer szülőkre jellemző ez.
Dr. Seres Éva neonatológus gyermekgyógyászt arról kérdeztük, milyen módon tudják támogatni a szoptatást az osztályon. Beszereztek két kékfényező ágyacskát, amellyel a sárga újszülöttek akár édesanyjuk mellett is kezelhetők. A kismamák többsége azonban nem kéri, hogy a kezelés alatt is mellette lehessen a baba.
A doktornő elmondta, hogy ritkán vannak szoptatási problémák, ezért sem készítettek eddig írásbeli tájékoztató füzetet erről a témáról. „Ha négy nap alatt, a napi hat szoptatás során a nővérek segítségével sem tudta megtanulni az édesanya a szoptatást, ezen az írásbeli tájékoztatás sem fog segíteni.
Van olyan kisbaba, aki képtelen megtanulni szopni, akárhogyan is erőltetjük. Akinél a legkisebb remény is mutatkozik arra, hogy szopni fog, azt pohárból itatjuk. Jónak tartom a háromóránkénti szoptatást, mert a gyereknek nem tesz jót, ha összevissza, éjjel-nappal szoptatják.” Az édesanyák a zárójelentéssel együtt tájékoztatót is kapnak a babagondozásról.
A gyermekosztály főorvosa, Dr. Jójárt György minden újszülött hasi és koponya-ultrahangszűrését elvégzi még a hazabocsátás előtt. Így jó esély van többek közt a húgyúti fejlődési rendellenességek korai felismerésére.
