Allergia

A Kismama legutóbbi számában arról olvashattak, milyen hatékonyan, sokoldalúan védekezik immunrendszerünk a külső betolakodók, a kórokozók népes csapata ellen. Napjainkban a fejlett országokban sajnos egyre gyakoribb, hogy védekezőrendszerünk „téved”. E tévedés egyik formája az allergia, amikor szervezetünk immunsejtjei veszélyes, idegen behatolónak tekintenek alapjában véve ártalmatlan fehérjéket: például a tehéntej kazeinjét, a tojás albuminját, a macskaszőrre tapadó macskanyálban található fehérjét, vagy éppen a növényi pollenek különféle fehérjéit – és gyulladásos-allergiás reakcióval válaszolnak jelenlétükre.
 
Kit veszélyeztet az allergia? – az élet első heteiben-hónapjaiban tápszerrel, különösen a tehéntej alapú készítménnyel táplált gyerekeket – azokat a gyerekeket, akiknél hat hónapos kor előtt vagy nem kellő fokozatossággal vezették be a szilárd táplálékokat – a koraszülött gyerekeket, akiknek még éretlen az immunrendszerük – akiknél a családi előzmények után atópiás, azaz allergiás hajlamra számíthatunk. Ha mindkét szülő allergiás, akkor a gyermek 50 százalékos, ha csak az egyik szülő, akkor 30 százalékos, ha egyik sem, akkor 10-15 százalékos valószínűséggel lesz allergiás.

Az allergia gyakorisága

Az első életévekben gyakori a táplálékallergia. Ez érthető, hiszen a pici ekkor találkozik először az adott étellel, a bélrendszer áteresztőképessége pedig az élet első hónapjaiban még igen nagy. Így a fajidegen fehérjék (nem emberi fehérje, például a tehéntejfehérje) könnyebben, lebontás nélkül tudnak átjutni a bélfalon, és allergiahajlam esetén kiváltják az immunrendszer „haragját”. Gyakorisága nemzetközi adatok szerint 10-15 százalék – ez a hazai tapasztalatoknak is megfelel. Ezen belül minden ötödik-hatodik esetben a tehéntejből származik az allergiát kiváltó fehérje. Mivel a csecsemő legnagyobb mennyiségben tejet, illetve tej alapú tápszert fogyaszt, érthető, hogy a gyakorlatban leginkább ezzel a problémával találkozunk. A tápszer olykor elsietett, indokolatlan adásakor nem is gondolunk arra, milyen mennyiségű lehetséges allergént zúdítunk ezzel a gyermekre: ha például egy tíz kilogrammos gyermek naponta két bögre, vagyis fél liter tejet iszik, ez a testsúlyához képest olyan adag, mintha egy felnőtt naponta három-négy litert fogyasztana! Valamennyi allergénre igaz, hogy az is számít, mennyi jut belőle a baba szervezetébe. Ezért kell ügyelni a fokozatosságra a szilárd ételek hat hónapos kor utáni bevezetésekor. Először csak egy-két kávéskanálnyi étel kell a csecsemőnek, s ha ez semmiféle panaszt sem okozott, lassan növelhetjük az adagot. Sietségre semmi ok, hiszen nem érdem, ha a gyerek már hét-nyolc hónaposan – szalonnás rántottát eszik!
A mi kultúrkörünkben a tej és a tojás a leggyakoribb táplálékallergén, de emellett szerepet játszhat többek közt a szója, a hal, a csirkehús, a búza, a mogyoró, a dió, a kivi, a narancs, a banán, a paradicsom, az eper, a málna vagy akár a csokoládé is.

Milyen tüneteket tapasztalunk?
Mivel a táplálékallergének bejutásának kapuja a vékonybél-nyálkahártya, ezért leggyakrabban bélproblémákat váltanak ki, azaz hányást, hasmenést, hasi fájdalmat, esetleg véres székletet. De éppen ilyen gyakoriak a bőrtünetek (viszketés, kiütések, atópiás ekcéma) és a légúti tünetek (orrfolyás, fülgyulladás, köhögés, nehezített légzés) is. Az allergiás bőrgyulladások csaknem felét ételallergia okozza. Előfordul, hogy a krónikus székrekedés vagy akár a reflux betegség (a savas gyomortartalom nyelőcsőbe történő visszaáramlása) hátterében is ugyanez a probléma áll.

Többnyire kinövi
Az étel- vagy más allergén „bűnössége” csak úgy bizonyítható, ha kiiktatjuk, s ennek következtében megszűnnek a panaszok. Amikor visszaterhelést végzünk, újra megjelenik az allergiás tünet – „hivatalosan” ezt tekintjük az allergia bizonyítékának. A terhelés időigényes, sok nyűggel járó vizsgálat, a szülők ódzkodnak tőle, hiszen nem könnyű elfogadtatni, miért szükséges újra visszaadni az allergént, ami előhívja az allergiás tüneteket. Ezért a visszaterhelést sokszor nem is végezzük el, és megelégszünk azzal, hogy a gyanús allergént kihagyva a gyermek panaszmentes lesz. Szerencsére az ételallergiák túlnyomó többségét fél év vagy néhány év alatt kinövi a gyermek. A kivételek közé tartozik a hal- és a mogyoró-allergia, ahol az allergiás reakció sokszor egész életünkben fennmarad. A többi ételallergia esetében, ha sikerül betartani a diétát, gyorsabb javulásra számíthatunk, mint akkor, ha a kérdéses ételt továbbra is kapja a gyerek. Tehéntej-allergia esetében például hároméves korban a gyerekek fele, négyévesen pedig már hetven-nyolcvan százaléka ihat tejet a tünetek kialakulása nélkül.

Ellenanyag és bőrpóba
A mindennapos gyakorlatban két tesztet használunk az allergia kimutatására, az egyiket vérminta alapján végezzük, ekkor speciális ellenanyagokat keresünk, a másikat pedig a bőr apró karcolásiba cseppentett allergén oldat segítségével – ez a Prick-teszt. Ezek a módszerek sajnos nem teljesen megbízhatóak, különösen egyéves kor alatt. A Prick-tesztet általában csak hároméves kortól végezzük. Az ellenanyag-vizsgálat azon alapul, hogy az immunrendszer antitesteket termel a kiváltó allergén ellen. Az orvos által kiadott leleten erre utal az úgynevezett „össz IgE” kifejezés, ahol az Ig az immunglobulin rövidítése, a nagy E betű pedig az allergiára jellemző antitestosztály. Ennél precízebb a vizsgálat, amikor az adott allergénre, például tejre, tojásra, halra stb. nézzük a vérben a speciális antitesteket, ennek jelölése például tejspecifikus IgE. Az antitestvizsgálat azonban csecsemők esetében nem tökéletesen megbízható, mert a kicsik antitesttermelő képessége még éretlen. Nézzünk erre egy konkrét példát: a tejspecifikus IgE vizsgálat negatív, tehát elvileg nem lehet tejallergia. Ha azonban a tej elhagyása után megszűnnek a tünetek, akkor mégiscsak tejallergiáról van szó. A fordítottja is igaz lehet, miszerint a tejspecifikus IgE pozitív lesz, vagyis elvileg tejallergiás, pedig előfordulhat, hogy már kinőtte a betegséget, de az antitestek még mindig kimutathatók. A gyakorlatban tehát a vérvizsgálat és a Prick-teszt eredményét az allergén elvonási és terhelési próba alapján igazoljuk.

Légúti allergia
Hároméves kor után egyre gyakoribbá válik, hogy a panaszok hátterében légúti allergia áll, mely többnyire az állatszőrön tapadó nyál fehérjéje, a háziporatka ürüléke vagy különféle virágporok (parlagfű, nyír, mogyoró) hatására jön létre. Ziháló légzést (sípoló hörghurut), fuldokló köhögést, vizes orrfolyást persze csecsemő- és kisdedkorban is tapasztalhatunk, de ekkor még az esetek többségében vírusfertőzés okozza a tüneteket. Amennyiben mégis allergiáról van szó, inkább táplálékallergének okozzák. Allergiás asztmával óvodás-, de inkább iskoláskortól számolhatunk, gyakorisága hazánkban az elmúlt évtizedben megkétszereződött, százból két gyermeket érint. Nem árt tudatosítani, hogy az ételallergia, az allergiás bőrgyulladás, a szénanátha és az allergiás asztma közös eredetű, úgynevezett atópiás betegségek, mind más köntösben. Ez a magyarázata annak a megfigyelésnek, hogy a gyerek növekedésével az azonos gyökerű tünetek más-más szervnél nyilvánulhatnak meg – aki például csecsemőként tejallergiás, annál serdülőkorban gyakrabban figyelhető meg szénanátha, asztma. Gyógyszerallergia bármelyik életkorban előfordulhat, ezért erre az eshetőségre mindig gondolni kell, ha a tünetek a gyógyszer adása után nem sokkal jelentkeznek. Kevésbé ismertek a különböző fémek érintésekor fellépő túlérzékenységi tünetek. Ha például a kislány fülébe fülbevalót akarunk rakatni, csak nemesfémből készült darabot válasszunk, mert a bizsuban előforduló króm és nikkel gyakran okoz allergiát.

Allergia… vagy mégsem?!
Ádám két hónapos, és az arcán apró kiütések láthatók, az édesanyja tejallergiára gondolva hozza a rendelésre. A jó általános állapotú, karjával buzgón hadonászó lurkó arcán kis vörös foltok látszanak, melyek közepén apró sárga pontok vannak. Az anyukát megnyugtatom, hogy ártalmatlan, nagyon gyakori csecsemőkori bőrjelenségről van szó, eritéma toxikumnak hívják, és az anyatejben levő női nemi hormonok hatására alakul ki. Néhány hét, hónap múlva magától elmúlik.

A tehéntej-allergiáról 2001. októberi számunkban olvashattak részletesen.

Három hónapos kisfiút hoztak a rendelésemre viszkető, vörös foltokkal. Először azt gondoltam, hogy atópiás-allergiás ekcéma. Ennek megfelelően adtam rá kenőcsöt, de az egy hét múlva esedékes vizsgálatnál nem tapasztaltam javulást. Mi lehet a baja? Jó pár éve már, hogy szigorló orvosként Chicagóban dolgozhattam egy hónapot Berry Rich professzornál. Rendelésein sok gyerkőcöt láttam allergiás bőrgyulladással. Az utolsó napon, szinte búcsúzásképpen azt tanította, hogy ha egy gyermekről azt hiszem, atópiás ekcémája van (viszkető vörös pöttyök), és a kezelés ellenére sem javul, akkor annak ellenére, hogy jól szituált a család, gondoljak a rühösségre. A rühatka parányi élősködő, mely a bőrbe furakodva viszketéssel járó gyulladást okoz. Erre a történetre gondolva felírtam a rühösség elleni oldatot, ami teljes sikerrel járt.

Az allergiás bőrgyulladásról 2002. januári számunkban olvashattak.

A tíz hónapos Lilit hasfájás, hígabb, véres széklet miatt hozták vizsgálatra. A vérvétel eredménye alapján (tejspecifikus IgE pozitív) tehéntej-allergiára gondoltunk, ezért tejmentes diétát kezdtünk. A tünetek azonban nem múltak el. Mivel az anyuka valóban betartotta a tejmentes diétát, a pozitív laborlelet ellenére a kislánynak mégsem tejallergiája volt! Az anyukát arra kértem, írja le pontosan, mikor mit eszik a gyerek, s jelezze emellett azt is, mikor jelentkeznek a tünetek. Így derült ki, hogy a hasfájás és a híg székletek mindig azon a napon jelentkeznek, amikor Lili banánt eszik. Miután kihagytuk a banánt az étrendből, a panaszok eltűntek, ennek alapján világos volt, hogy a kislánynak banánallergiája van.

Következő számunkban a légúti allergiákról és az allergia lehetséges gyógymódjairól olvashatnak.