Úgy érzem, teljesen magamra maradtam. Két hónapos a kislányom. Sárga volt, nehezen indult be a tejem. Eleinte az átlagosnál kevésbé gyarapodott, nekem kisebesedett a mellbimbóm. A családomnak a mellgyulladásom volt az utolsó csepp a pohárban.
K. Ágnes, Budapest
 |
Úgy érzi, elhanyagolják…
Az első hetekben – bár nem beszél róla – sok apa úgy érzi, ahelyett, hogy kapott volna valami csodálatosat az élettől, hirtelen elvesztette még a feleségét is. Az anya szülés után szinte csak a gyermekkel törődik, hangulata változó, kiszámíthatatlan. A férj ebben az időszakban feleslegesnek érezheti magát. Kevésbé intenzív ez az érzés, ha kezdettől aktívan átéli felesége terhességét, és a szülésben is segíti az anyát. A gyermek születése – ha az apa lélekben felkészült, és a szülés körülményei megfelelők – nagyon erős érzelmeket vált ki az apából. Mégis kialakulhat feszültség a családban, hiszen az anya sem testben, sem lélekben nem az többé, aki volt. Ennek az állapotnak nem a szoptatás az oka. A tápszerrel táplált újszülöttek többségének édesanyja is a babára összpontosít, ő is átél szélsőséges hangulatváltozásokat, ő is küzd a szülés okozta testi-lelki sérülésekkel, változásokkal, ő is aggódik a gyermekéért. Vagyis tévúton jár az apa, ha azt gondolja, nincs más dolga, mint hogy sűrűsödő szoptatási problémák esetén lebeszélje párját a szoptatásról. Sokkal fontosabb, hogy megpróbáljon rájönni a kritikus helyzet okára, s szeretetet, gyengédséget, megértést mutasson párja iránt.
Kéretlen tanácsadók
A hatvanas-hetvenes években, amikor a mai nagymamák fiatal anyák voltak, az igény szerinti szoptatás és a kiegészítő ételek késői bevezetése még fel sem merült. Nem a rossz szándék vezérli őket, amikor most aggodalmukat fejezik ki lányuk vagy menyük gyerektáplálási módszere miatt, mégis komoly családi konfliktus alakulhat ki belőle. Nagyon fontos, hogy az apa ilyenkor párja mellé álljon, megértő hangon nyugtassa, biztassa. A legjobb, ha az apa is elmerül a szoptatás szakirodalmában. Ha családon belülről éri kritika az anyát, az édesapa feladata, hogy közvetítőként lépjen fel, mielőtt elmérgesedne a helyzet. Egy kiadós, de nem ellenségeskedő beszélgetés enyhítheti a feszültséget a felek között. Legjobb, ha biztosítjuk róla a nagymamát: nagyon is számítunk gyermeknevelési tapasztalataira, de a szoptatásról egészen más elképeléseink vannak.
Hiszen szeretjük egymást!
Néhány férfit zavarhat, hogy felesége szoros fizikai kapcsolatban van a babával. Legjobb, ha a szoptatás első időszakát a terhesség meghosszabbításának tekinti. A gyermek ilyenkor még teljesen kiszolgáltatott, gyámoltalan kis lény. Csak lassan tud alkalmazkodni a méhen kívüli élet körülményeihez. Természetes, hogy az anya fokozott figyelmével, testkontaktus biztosításával segíti ebben gyermekét. A szülés utáni időszakban az anyának szinte nincs is késztetése arra, hogy a gyermeken kívül másról is gondoskodjon, mással is fizikai kapcsolatot létesítsen. Ezt a helyzetet könnyebb elfogadni akkor, ha az apa tudatosítja magában: múló állapotról van szó. Mégsem vezet jóra, ha érzéseit magába fojtja, így sérelmei csak egyre halmozódnak. Üljenek le együtt, beszélgessenek érzéseikről. Az apa nyugodtan kimondhatja, miért érzi kényelmetlenül magát, mi hiányzik neki. Természetesen azt is meg kell kérdeznie, mi az, ami az anyának hiányzik. Rengeteget számíthat egyetlen gyengéd érintés, egy szoros ölelés vagy az, ha az anya kisírhatja magát párja vállán. Vagyis az, ha vállalható a szomorúság, a tanácstalanság, és legalább férje előtt nem kell a tökéletes, felkészült anyát játszania.
Apa és a baba
Az apa úgy érezheti, hogy – mivel ő nem szoptat – nem tud olyan bensőséges viszonyba kerülni a gyermekkel, mint az édesanya. A gyermekkel való kapcsolat elmélyítésének azonban nagyon sok módja van. Az apa böfiztetheti, pelenkázhatja, fürdetheti a kicsit, játszhat, beszélgethet vele, sőt: szunyókálhatnak is, úgy, hogy a pucér babát meztelen mellkasára fekteti. Nem ritka, hogy a síró kisgyermeket éppen az apa közelsége, higgadtsága, határozott mozdulatai, dörmögő hangja vigasztalja meg. Az apa nem felesleges ebben a korai időszakban sem. Kezdeményezzen nyugodtan! Jól teszi, ha érezteti az anyával: számára nem teher, hanem öröm a babával való foglalkozás.
Hiányzik a kiszolgálás
Az igény szerinti szoptatás néhány hétig szinte biztosan azt jelenti, hogy nem lehet semmit előre tervezni. Nem biztos, hogy időben lesz ebéd, vacsora, vasalt ing és kiporolt szőnyegek. Ilyen körülmények között sok férfi nagyon rosszul érzi magát, főleg, ha előzőleg megszokta: terülj asztalkám várja otthon. Mindenképpen el kell fogadni, hogy a gyermekágyas időszakban az anyának kíméletre, pihenésre van szüksége, és annak lehetőségére, hogy bármikor a kisbaba rendelkezésére álljon. Ez csak nagyon szerencsés esetben fér össze a háztartás zökkenőmentes működésével. Ha az apa segíteni szeretne a probléma megoldásában, két dolgot tehet: vagy átvállalja a házimunka egy részét, vagy segítséget fogad az anya mellé, esetleg kész ebédet rendel. Döntse el, mi a fontos, rangsorolja a problémákat, keresse a megoldást, egyeztessen a feleségével, és cselekedjen. Ne várja el a párjától, hogy mindent ő oldjon meg.
Mikor leszünk újra kettesben?!
A szülés utáni első hetek bizonyára „édes hármasban” telnek. Vajon mikor tér vissza az a paradicsomi állapot, hogy a pár zavartalanul együtt tud tölteni egy estét, egy éjszakát vagy néhány napot? Kétségtelen, hogy szoptatott baba esetében ez később fog bekövetkezni. A cumisüvegből etetett csecsemőt már az első hetekben a nagyira lehet bízni, az igény szerint szoptatott babánál viszont jó néhány hétnek el kell telnie, mire biztosan otthon lehet hagyni egy mozi idejére. Akár egy év is kell ahhoz, hogy egész éjszakára „kölcsönadhassuk” a babát, és másfél-két év is, mire néhány napra „meg lehet lógni” előle minden bonyodalom nélkül.
Beszélgessünk arról, hogy kívánjuk-e újra az édes kettest, beszélgessünk szerelmünkről és a szexről is! Fejezzük ki érzelmeinket, vágyainkat. Csak így tudunk alkalmazkodni egymáshoz, így találjuk meg a baba és a szoptatás helyét az életünkben. Így maradhatunk meg szerető párnak amellett, hogy szerető szülei vagyunk gyermekeinknek.
