Ugye egészséges?

A nagyobb kórházakban, klinikákon többnyire már a megszületés pillanatában ott áll a kisbaba mellett a neonatológus gyermekgyógyász, az újszülöttek, csecsemők ellátására szakosodott gyermekorvos, hogy elvégezze az első vizsgálatokat. Először az úgynevezett Apgar-skála alapján pontozzák a kicsi öt különféle életműködését a szülés után egy, majd öt perccel.

A szívműködés, a légzés, az izomtónus, a reflexingerlékenység és a bőrszín megítélése lehetőséget ad az újszülött állapotának gyors felmérésére. Az újszülött szívműködése akkor kap két pontot, ha szívveréseinek száma száz felett van (a normális érték 120-140). A légzést főként a sírás erőteljessége alapján ítélik meg. Az újszülöttek a felnőtteknél szaporábban, percenként harminc-negyvenszer lélegeznek. Az izomtónust a végtagok aktív mozgatása alapján pontozzák. A reflexingerlékenység vizsgálatakor puha katétert vezetnek a kisbaba orrnyílásába. Ha a reflexválasz tüsszentés vagy köhögés, két pontot kap, az egyszerű fintorgásért egy pont jár. Ha az egész test rózsás színű, két pont, ha a végtagok kékek, lilásak, egy pont. Ha testszerte kék vagy sápadt a baba, csak nulla pontot kap.

Minden életműködésre legfeljebb két pont adható. A 9/10-es Apgar például azt jelenti, hogy a születés után közvetlenül az egyik életfunkció még nem volt tökéletes – például nem sírt erőteljesen, vagy lélegzetvételei nem voltak azonnal egyenletesek – öt perccel később azonban már minden tökéletesen működött. Ha az újszülött nulla pontot kapott, nem voltak életműködései. Ilyenkor és a nullától három pontig terjedő „osztályzatoknál” élesztésre is szükség van. Négy-hat pontnál szintén sor kerül valamiféle beavatkozásra, ami a kicsi számára megkönnyíti az átállást. Hét ponttól kezdve nyugodtak lehetünk: átmeneti kis döccenők ellenére minden rendben!

A szülőszobában kerül sor az első méredzkedésre is: súlyán kívül fej- és



mellkörfogatát, valamint testhosszát is feljegyzik. Megállapítják, hogy érett, koraszülött, túlhordott vagy időre született, de kis súlyú újszülöttről van-e szó, s átjárhatók-e a testnyílásai. Szemügyre veszik, nem sérült-e meg születés közben a kisbaba. A kisebb bevérzések a leggyakoribbak, de előfordul a kulcscsonttörés vagy a fejbiccentő izom sérülése is.

Minden a helyén van?
Az Apgar-értékek csupán a tájékozódást szolgálják, a kisbabát a kórházban töltött napok során alaposabban is megvizsgálja a gyermekorvos.
Kisfiúknál megnézik, hogy tapinthatóak-e a herék a herezacskóban. Lányoknál gyakran előfordul, hogy a nagyajkak nem fedik a kisajkakat. Az esetek többségében nem rendellenességről, hanem csupán az éretlenség jeléről van szó.
Az orvos gondosan végigtapintja a kisbaba hasát, nem érezhető-e valahol daganat vagy ciszta, megállapítja a máj nagyságát, ami néha meghaladhatja a bordaív alsó szélét. A rutinvizsgálat során a gerinc épségét is ellenőrzik.




Születés után egy-két napig még kissé furcsán fest a kisbaba koponyája, hiszen a szülőcsatornán áthaladva némiképp változott az alakja. Kisebb-nagyobb bevérzések, vérömlenyek is előfordulhatnak. Az orvos megtapintja a koponyavarratok vonalát, a folytonossági hézagokból adódó lágy pontokat, a kiskutacs és a nagykutacs méretét, feszességét, szintjét a koponyacsontokhoz viszonyítva. A nagykutacs mérete általában 10-30 milliméter. A száj és a garat vizsgálatánál különösen ügyelnek arra, hogy nincs-e fejlődési rendellenesség: az ajakhasadék kívülről is látható, a szájpadhasadék csak a szájüreg gondos megtekintése után zárható ki. E két rendellenesség együtt és külön is előfordulhat. A száj nyálkahártyájának kékes elszíneződése szívfejlődési rendellenességre utalhat. A kisbaba szemét a későbbi hónapok során csak akkor vizsgálja szemészorvos, ha valamilyen probléma merül fel. A szülőszobában csak azt ellenőrzik, nem vérzett-e be a kötőhártya a kitolás során.
Hallásvizsgálatra rendszerint nem a szülőszobán, hanem pár nappal később kerül sor. Ekkor azt figyelik meg, hogy a mesterségesen keltett zajra milyen mozgással válaszol a gyerek.
A gyermekorvos a kisbaba ízületeinek épségét, mozgathatóságát is nézi, különösen azért, hogy a veleszületett csípőficamot kizárhassa egy speciális műfogás alkalmazásával. Csípőficamra utaló jel, ha a combokat szétterpesztve szinte érezzük, ahogy a combcsontfej kiugrik a csípőizületből. Ha a családban már előfordult ilyen probléma, abban az esetben is érdemes ultrahangvizsgálatot végeztetni, ha a kézi vizsgálat során semmi eltérést sem tapasztal az orvos.

Az első napok
A köldökvérből vett vérmintát főként olyan újszülötteknél használják fel, akiknél probléma jelentkezett, vagy felmerült a szülés közben elszenvedett oxigénhiány lehetősége. Ilyenkor az eredményekből következtetni lehet az oxigénhiány mértékére. Ha szükséges, vércukorvizsgálatot is végeznek, erre főként olyankor kerül sor, ha az édesanya cukorbeteg. A szülés utáni napokban megfigyelik, mikor jelentkezik az első vizelet és az első fekete-mélyzöld színű magzatszurkos, majd az első kenőcsös, sárga anyatejes széklet. Ez azt is jelzi, hogy a húgyutak és a bélrendszer átjárható, a vese megfelelően működik. A negyedik vagy ötödik napon elvégzik bizonyos anyagcsere-betegségek szűrését (erről 2001. októberi számunkban olvashattak részletesen). Számos kórházban bevezették már az újszülöttek ultrahangszűrését, ekkor a belső szervek és az agy épségét ellenőrzik.

Az elemi reflexek
A kisbaba idegrendszeri fejlettségének, épségének megítélésekor fontos szerephez jut a reflexek működése. Egykor, több millió évvel ezelőtt valamennyi elemi mozgásforma az újszülött életben maradását szolgálta – gondoljunk csak az anyja szőrébe csimpaszkodó kismajomra vagy az anyaállat emlői felé kúszó, majd rendületlenül szopó újszülött kölyökre. Az emberré válás során az elemi reflexek jelentős része elvesztette gyakorlati jelentőségét: a csecsemőnek már nem kell futás közben anyja szőrébe kapaszkodnia, hogy el ne veszítsék, de ha odanyújtjuk neki ujjunkat, továbbra is elkapja, és szorongatja. Megszületése után nyugodt körülmények közt ugyan maga is képes lenne elkúszni anyja melléig, s



szopni is elkezdene magától, mégis úgy szokás manapság, hogy megfürdetve, bebugyolálva nyomják édesanyja kezébe, s jó esetben segítséget is kap az első szopások során. Egyre több szülészeten törekednek arra, hogy némiképp megőrizzék az első pillanatok természetes varázsát, s meztelenül, fürdetés előtt, még lüktető köldökzsinórral teszik a kisbabát édesanyja hasára. A gyermekorvos akkor is megfigyelheti az újszülött reflexeit, ha a háttérben marad, hiszen az itt felsorolt elemi mozgások közül jó néhányat be kell mutatnia a kis jövevénynek ahhoz, hogy magától is eljusson az első korty tejecskéig.
 
Az elemi reflexek: az első életév során fokozatosan megszűnnek. Ha nem válthatók ki születés után, illetve ha egyéves koron túl is fennállnak, felmerül az idegrendszer károsodásának gyanúja. Kereső reflex: ha hozzáér valami az újszülött szájának környékéhez, arcához, fejét az érintés irányába fordítja. Szopó reflex: az ajkak érintése szopó mozgást vált ki. Fogó reflex: a csecsemő megfogja a tenyeréhez érintett tárgyat.



Kapaszkodó reflex: ha húzni kezdjük azt a valamit, amit a kisbaba megragadott, tenyerének szorítása fokozódik. Menekülési reflex: ha finoman megsimogatjuk a csecsemő talpát, rögtön felhúzza a lábát. Moro-



féle átkarolási reflex: ha a kézben tartott csecsemőt hirtelen süllyeszteni kezdjük, vagy a hanyatt fekvő baba mellé odacsapunk az asztalra, karjaival átkaroló mozdulatot tesz, lábait kinyújtja. Elemi járás: a függőlegesen megtartott és kissé előre döntött törzsű újszülött, ha talpát az asztalra helyezzük, lépegetni kezd.

Szaktanácsadó: Dr. Fodor Mariann neonatológus gyermekgyógyász